A pénteken Kenyában, majd vasárnap Dél-Afrikában tartott válságtanácskozás sem mozdította ki a holtpontról a kelet-kongói konfliktust, melynek augusztusi kiújulása óta újabb negyedmillióan kényszerültek otthonukból elmenekülni.

A Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) a hét végén bejelentette, hogy katonai tanácsadókat küld a kongói hadsereghez, hogy segítse őket a lázadók elleni harcban. Békefenntartókat azonban csak akkor küld, "ha és amikor szükség lesz rájuk". Nairobiban a konfliktusban érintett ruandai és kongói államfő is azt kérte Ban Ki Mun ENSZ-főtitkártól, erősítse meg a békefenntartó erők misszióját, és biztosítsa nekik a szükséges eszközöket. A szép szavak azonban nem segítettek Észak- és Dél-Kivu tartományok mindennapjain. Jean-Paul Dietrich ENSZ-szóvivő szerint hétfőn a kongói kormány - rosszul képzett és még rosszabbul fizetett - katonái fosztogattak és nőket erőszakoltak meg több faluban is.

A sokszereplős konfliktus etnikai ellentétekben gyökerezik, ám komoly összetevője az értékes ásványkincsekért folytatott harc is. A szinte folyamatosan harcok tépázta Kongói Demokratikus Köztársaságban 2003-ban az ötéves véres háborút lezáró béke csökkentette a harcok intenzitását. Ez alól mindig is kivétel volt a Ruandával és Ugandával határos két tartomány, Észak- és Dél-Kivu, amelyeket számtalan különböző fegyveres csapat ural. Ide menekültek 1994-ben a ruandai népirtást elkövető szélsőséges hutu fegyveresek (most FDLR néven tevékenykednek), akiket Ruanda nagyon szeretne lefegyverezni. Körülbelül ugyanekkora számban, hat-hétezer fővel van jelen Laurent Nkunda lázadó tábornok tuszi serege is, amely állítása szerint az FDLR kegyetlenségeitől védi meg a tuszi lakosságot, arra ugyanis a kormány katonái nem hajlandók. A KDK katonái a térségben 7000 fős ENSZ-erő támogatásával harcolnak Nkunda ellen, azt állítva, hogy a lázadó tábornok Ruandától kap segítséget.

A harcok az ón- réz- és gyémántbányákért is folynak, amelyeknek csempészete és értékesítése finanszírozza a harcokat. Kelet-Kongóban koltant is bányásznak, amely a modern elektronikai eszközök, például mobiltelefonok elengedhetetlen, ám ritka alapanyaga. A bányászat ezért a fegyveres harc eszköze és célja is egyben. A londoni székhelyű Global Witness nevű civil szervezet augusztusban végzett kutatásokat Kelet-Kongóban. Tapasztalataik szerint Dél-Kivut és annak bányáit szinte teljes egészében a hutu FDLR ellenőrzi, amely így biztosítja gazdasági hátterét. Jelen vannak a kongói kormánycsapatok is, akik szintén bányákat foglalnak és a helyi lakosságot kényszerítik munkára. Békésen megférnek az FDLR-rel, nem zavarják egymás köreit, a Global Witness szerint néha még fegyvereket is juttatnak nekik. A jövedelmező üzletből természetesen Nkunda is ki szeretné venni a részét: azt követeli a kormánytól, hogy vizsgálja felül a tavaly Kínával kötött megállapodást, amely kilencmilliárd dollárért cserébe 10,6 millió tonna réz és 626 ezer tonna kobalt kitermelését engedélyezte az ázsiai országnak.