A kérés felemás eredménye az lett, hogy a "legfrissebb" temerini falfirkálót 24 órán belül elfogták (a korábbi eseteket máig homály fedi). Ám az általános légkör továbbra sem ad okot a nyugalomra. Hosszabb ideje (párhuzamosan Koszovó függetlenedésének alakulásával) nyomul a suttogó propaganda, amelynek ez a mondandója: ha az "egészséges" szerb erők nem lépnek idejében, a Vajdaság egésze, vagy legalábbis magyarlakta részei egykettőre elszakadnak Szerbiától.

Az úgyszólván színmagyar lakosságú Péterrévén átrobogó buszban egy nagyhangú szerb asszonyság arról szónokolt a minap: a helyi szerbek rettegnek életükért, gyerekeiket már kimentették, s ők is távozni készülnek, mert a magyarok előbb a területi autonómiát fogják kiharcolni, aztán az egész területet odacsapják Magyarországhoz. Egy újvidéki piaci kofa azt fejtegette: ha rajta múlna, minden magyart kitelepítenének.

Nem csak az utca "nemzeti öntudatra ébresztett" embere beszél így, hasonló hangot ütnek meg a fővárosi bulvárlapok, sőt a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia egyik-másik tagja, s egyes ellenzéki pártvezérek is. Szerintük a Vajdaság autonómiájának kiterjesztése a tartomány köztársasággá alakulását vonja maga után, s azzal a veszéllyel jár, hogy Koszovó mintájára hamarosan maga is kikiáltja függetlenségét.

A józan értékelők figyelmeztetése, miszerint Koszovó lakosságának 90 százaléka albán, a vajdaságiénak viszont ma már 90 százaléka szerb, süket fülekre talál. A közelmúlt véres koszovói történéseiről pedig szó sem esik.