Mama Afrika
Miriam Makeba egy dél-afrikai viskóban született, az iskolai kórusban kezdett énekelni, és egy darabig szolgálóként kereste kenyerét. 27 évesen azonban már - első afrikai nőként - Grammy-díjat kapott a jamaicai Harry Belafontéval közös lemezéért.
A dél-afrikai dallamokat a dzsesszel ötvöző zenéje tette világhírűvé. A reflektorfényt pedig arra használta, hogy felhívja a figyelmet az apartheid kegyetlenségeire: szerepelt egy dokumentumfilmben, és tanúskodik a rezsim ellen az ENSZ előtt. Mindezért állampolgárságával fizetett, 31 évre száműzetésbe kényszerült, zenéjét pedig betiltották hazájában. Csak Nelson Mandela szabadulása után - és az ő személyes kérésére - tért haza. Nem gazdagodott meg hírnevéből, sőt gyakran pénzzavarba is került. - Én voltam a jótékonysági koncertek királynője - mondta nevetve búcsúturnéja után. Legnagyobb sikerének, a Pata Pata című dalnak pedig minden jogdíjáról, tudta nélkül, lemondott. Az anyagi és személyes krízisek (négy válás és egyetlen lánya halála) után azonban mindig talpra állt. 2005-ben világ körüli koncertkörúttal búcsúzott rajongóitól.
Különleges és fontos felkéréseknek azonban nem tudott ellenállni. Ilyen volt a dél-olaszországi Baia Verdében annak az írónak a megsegítésére rendezett koncerten, akit leleplező könyve miatt halállal fenyeget az olasz maffia. Fél órát énekelt, majd rosszul lett. Egy közeli kórházban halt meg, szívrohamban. - Illik hozzá, hogy utolsó perceit a színpadon töltötte, ahol mások életét és szívét gazdagította - írja róla a legendás polgárjogi harcos, Nelson Mandela, aki szerint "Mama Afrika" dalai reményt adtak a dél-afrikai szabadságharcosoknak.
