Obama-kampány, testközelből
Hűen kirajzolódott belőlük a kampánynak nemcsak az újszerű stratégiája, hanem az az őszinte, személyes hangvétel is, amellyel Obama olyan sok választót tudott megnyerni. Így költözhet a Fehér Házba az utóbbi száz év legerősebb felhatalmazásával, óriási részvételi arány mellett szerzett lehengerlő győzelem után.
"Sok munka vár még ránk" - fejezte be az utolsó üzenetet Obama. "Hamarosan megint írok. Köszönöm a segítséget. Barack."
Júliusban 25 dollárt adtam Obamának, így kerültem a levelezési listájukra. Naponta, sőt néha naponta többször küldtek információs anyagokat, videókat, érveket, felhívásokat. Minden áldott e-mail végén ott virított a "DONATE", azaz "adakozz" gomb. Aki egyszer ad, kétszer is ad - gondolhatták. Végül minden rekordot messze megdöntő summa, 660 millió dollár jött össze. A legkisebb adakozók - akik 200 dollár alatti összeggel szálltak be - majdnem a felét dobták össze ennek; több mint negyedmilliárd dollárt.
Az e-mailekben nem csak a világ legnagyobb szabású és leghatékonyabb koldusaival volt dolgom. Okosan szerkesztették őket. Nemcsak kértek - pénzt, időt, figyelmet -, hanem adtak is. Mindig csepegtettek némi érdekességet, fontos információt. Gyakran küldtek videókat, cikkeket, dokumentumokat. Követtem a kampányt, és minden utcasarki véletlen beszélgetéskor fejből idéztem a legfrissebb adatokat, érveket.
Tudtomon kívül kampánymunkást csináltak belőlem is. Előre értesültem, ki lesz az alelnökjelölt, mikor jelenti be Obama, hogy nem függeszti fel a kampányát a gazdasági válság miatt, hány millió dollárt szedtek össze hány millió adakozótól, hányszor szavazott George W. Bush oldalán John McCain, és miért fontos mindez.
Obama láthatólag ekkor fordult a kampányfinisbe, és az e-mailekből egyre inkább érződött az óvatos magabiztosság. Nyerni fogunk, kommunikálták, ha addig hosszú is az út.
"Pontosan egy hét múlva nagyon is reális esélyünk van, hogy Barack Obamát az Egyesült Államok következő elnökévé válasszuk" - írták október végén. "De még nem tartunk ott." "Egy hétig még úgy kell dolgoznunk, mintha a jövőnk múlna rajta. Ugyanis az múlik. Ha most kiengedünk, McCain nyerni fog. Köszönjük, hogy a célegyenesben is segítesz."
Írt Obama, sokszor. Írt a kampányfőnöke, David Plouffe, rengetegszer. Írtak egyes államok kampányfőnökei, ha kemény volt a helyi párharc. Írtak a telefonos kampány főnökei. Írt Michelle Obama; írt Joe Biden alelnökjelölt, de még olyan igazi nagyágyúk is, mint Al Gore.
"2000-ben az egész választás néhány floridai szavazaton múlt" - írta Gore. "Négy évvel később Ohióban szavazókörönként átlag kilenc szavazattal maradtunk le. Nekem elhiheted, szavazni fontos dolog. Most rajtad is múlik, hogy valóban mindenki el is menjen szavazni. Kérlek, jelentkezz nálunk és segíts."
Két nappal a választások előtt már lehetett sejteni, mi lesz a végeredmény. Obama e-mailben hívott meg Chicagóba, a Grant Park-beli választási ünneplésre. Nem ingyen, persze. "Legyél velünk holnapután. Egy utolsó adomány fejében betesszük a neved egy kalapba, és ha kihúzzuk, vendégül látunk. Függetlenül a végeredménytől, én is ott leszek, hogy kezet rázzak veled." "A választás éjszakáján találkozunk. Köszönettel, Barack."
A voksolás előestéjén ünnepélyes e-mail jött. "Holnap választunk. Sokat kértünk tőletek eddig, és most már csak egyvalami maradt - menjetek szavazni holnap, és mindenkit vigyetek magatokkal. Köszönök mindent. Barack."
A választás reggelén Michelle Obama írt. "Kinyitottak a szavazókörök. A VoteForChange.com oldalon megtalálod lakhely szerint, hogy hol szavazhatsz. Utána pedig ne csak várd az eredményeket, hanem telefonálj a körzetedben élő többi választópolgárnak... Segíts, toljuk át együtt a szekeret ezen az utolsó küszöbön." "Köszönet mindazért, amit teszel. Michelle."
Ezután este a fent már idézett Obama-levél. "Sok még a tennivaló. Hamarosan ismét jelentkezem."
