The New York Times

Tekintettel e problémák mélységére, Leon E. Panetta, a Fehér Ház korábbi kabinetfőnöke és az elnöki hatalomátvételt előkészítő csoport tanácsadója szerint Obama aligha tehet mást, mint hogy "nekimegy a káosznak".

"A fenébe is, jobban teszed, ha mindjárt az elején elintézed a legkeményebb dolgokat, mert ha azt hiszed, hogy elhalaszthatod a nehéz döntéseket és lábujjhegyen elsurranhatsz a temető mellett, nagy bajban leszel" - így Panetta. "A fájdalmas és áldozatokat kívánó döntéseket az elején meg kell hozni."

Hogy milyen döntéshozónak, vezetőnek bizonyul majd Obama, ez még sok támogatója számára sem világos. Hajlandó lesz-e majd felhasználni politikai tőkéjét és bátran cselekedni, vagy óvatos lesz, kockáztatva, hogy a pártjából érkező, egymással versenyző igények megbénítsák? A reflektorfényben folytatott kampánya során nyújtott teljesítménye alapján olyan ember, aki rendkívüli nyomás alatt is figyelemre méltóan higgadt és magabiztos tud maradni, de egyben olyan ember is, aki ritkán tér le a maga által kitűzött útról.

"Viselkedése alapján felmerül, nem túl passzívan közelíti-e meg a legtöbb kérdést", mondta John R. Bolton, Bush elnök korábbi ENSZ-nagykövete. "Ez rendkívül lezser kormányzási stílusra enged következtetni. De még ha sokat emlegették is Busht és az ő ťcowboy-diplomáciájátŤ, a bírálók egy passzív Amerikát sem akarnak."

Tanácsadói szerint Obama nem lesz passzív, és gyorsan fog cselekedni, nem fogja megvárni a január 20-i hatalomátadást, hogy bizonyítsa vezetői képességeit.

Míg Roosevelt nem volt hajlandó gazdasági recepteket adni 1932-es megválasztása és beiktatása között, tanácsadói szerint Obama úgy döntött: nem követheti e példát, nem teheti meg, hogy hallgat, amíg fel nem esketik. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy nem léphet át bizonyos határokat, s azt akarja, hogy beiktatása egyértelmű szakítást jelentsen a múlttal.

"Akik azt mondják, várjunk, hagyjuk a dolgokat kibontakozni a beiktatásig hátralévő két hónapban, súlyosan tévednek", mondta Jack Quinn, a Clinton-kormányzat egykori vezető tisztviselője. "Ebben a felfordulásban rendkívül fontossá vált, hogy Obama egyértelműen és határozottan kezébe vegye a kormányt. Ezt meg kell tennie. A középpontba kell kerülnie."

Obama tanácskozott a kongresszus vezetőivel egy tervezett 100 milliárd dolláros csomagról, amelyet közmunkákra, munkanélküli-segélyekre, fűtési hozzájárulásra, élelmiszer-utalványokra, a városoknak és az államoknak nyújtott támogatásokra fordítanának, és már az átmeneti időszakban, a november 17-tel kezdődő héten elfogadnának. Obama rendszeresen tanácskozik Henry M. Paulson pénzügyminiszterrel a gazdasági környezetről, és azt reméli, hogy szorosan együtt tud majd működni vele ebben az átmeneti időszakban, tekintve, hogy Paulson dönt, hogyan használják fel a kongresszus által a pénzügyi rendszer megtámogatására megszavazott 700 milliárd dollárt.

Ám Obama lehetőségei, hogy rövid idő alatt cselekedjék, behatároltak. Gazdaságélénkítő csomag összeállítása a kormányváltás időszakában politikailag igen nehéznek bizonyulhat, minthogy Obamának egyensúlyban kell tartania a győzedelmes, immár pénzügyi hatalmukat gyakorolni kívánó demokraták felgyülemlett igényeit a realitással, azzal, hogy még további 77 napig Bush kezében van a vétójog. Végső soron, ha nem tudják megnyerni Bush és a szenátus republikánusainak egyetértését, Obama és a kongresszusi vezetők jegelni fogják kiadási terveiket, majd januárban visszatérnek azokra, amikor már nem lesznek korlátaik.

"Visszaüthet, ha túlságosan kiáll, ha túlságosan belebonyolódik a politikai vitákba, mielőtt még beiktatnák és kezébe kerülne a szövetségi államhivatalok irányítása", mondja Elaine C. Kamarck, aki Al Gore alelnök belpolitikai tanácsadója volt az 1990-es években. "Igencsak kényes egyensúlyt kell teremtenie."

Bármifajta együttműködés is legyen rövid távon, hosszú távon Obama a Bush-korszak végét jelenti. Ennek ellenére még évekig szembetalálja majd magát Bush örökségével. A kampányban megígérte ugyan, hogy bezárja a börtönt a guantánamói amerikai flottatámaszponton Kubában, de mindkét párt elemzői úgy vélik, nehezebb lesz ezt megvalósítani, mint ahogy gondolja. Jövőre ezermilliárd dollárt megközelítő költségvetési hiányt örököl, ami behatárolhatja olyan ambícióit, mint az egészségbiztosítás kiterjesztése.

Következésképpen viharosnak bizonyulhat az áttérés a kampány retorikájáról a kormányzás realitására. És Obama szárnyaló beszédei akkora várakozásokat keltettek, hogy nagy a csalódás veszélye. "Új politikáról" beszélt a kampányban, amely összehozza a republikánusokat a demokratákkal. Ám ha valóban együtt dolgozik a republikánusokkal, hogy közös nevezőre jusson olyan kérdésekben, mint Irak, a terrorizmus vagy az éghajlatváltozás, kockáztatja, hogy elidegeníti magától liberális bázisát.

"Az ember hajlik arra, hogy a kampányban a feketét és a fehéret használja. Azután a kormányzásban meg arra hajlik, hogy a szürkét", mondja Richard N. Haas, a Külkapcsolatok Tanácsának elnöke, aki négy elnöknek, legutóbb Bushnak dolgozott. (...)

(Az eredeti cikk 2008. november 5-én jelent meg a New York Times hasábjain)