Egységes gázpiac - közös orosz politika
A nemzeti határok mentén tagolt uniós gázpiac akadályozza meg az Európai Unió országait abban, hogy egységes külpolitikát alakítsanak ki Oroszországgal szemben, amely viszont abban érdekelt, hogy politikai ügyként kezelje az energiaellátást, és megossza a huszonheteket. A londoni székhelyű Európai Külpolitikai Tanács (European Council on Foreign Relations) szakértője, Pierre Noël friss tanulmányában azt írja: miközben az orosz gáz az EU energiaigényének mindössze 6,5 százalékát fedezi, a Moszkvával alakítandó viszonynak továbbra is talán a legfontosabb eleme az energia és a nemzeti cégek együttműködése a Gazprommal.
Oroszország ugyan változatlanul a legnagyobb gázszállítója az Európai Uniónak, de részesedése az unió gázimportjából húsz év alatt nyolcvanról negyven százalékra csökkent. Az EU néhány nagy tagországa a legfontosabb vevő, ám ezek az államok már több forrásból szerzik ezt az energiahordozót, s egyáltalán nincsenek kiszolgáltatva Moszkvának. A kisebb kelet-európai országok ugyan szinte csaknem teljes gázigényüket Oroszországból elégítik ki, de az a piac Moszkva szempontjából kicsi. Az új tagországok egy része ennek ellenére élesen oroszellenes magatartást tanúsít, s nem ért egyet a francia, német, olasz "oroszbarát" politikával, miközben Berlin, Párizs és Róma viszont azt hangoztatja, hogy az energiabiztonság erősítése érdekében jó kapcsolatokat kell ápolni Moszkvával, s elutasítja a kelet-európaiak megközelítését.
Az EU valójában szeretné üzleti ügyként kezelni a gázimportot, de Moszkvának ez nem érdeke. S diplomáciai eszközökkel az unió nem is tudja rávenni Oroszországot, hogy például olyan szerepet játszszon Európa energiaellátásában, mint Kanada az Egyesült Államokéban.
Az EU nemrégiben nagy lépést tett előre az energiapiac kialakítása felé: az illetékes miniszterek egyetértésre jutottak, hogy a termelést elválasztják a kereskedelemtől, s ezáltal serkentik a versenyt. Az Európai Külpolitikai Tanács éppen erre a döntésre, s a korábbi kezdeményezésekre utalva azt sürgeti, hogy az EU alakítsa az egységes energiapiacot, azaz tegye feleslegessé a kétoldalú kereskedelmi egyezményeket Oroszországgal. Maga az unió lépjen fel vásárlóként Moszkvával szemben. Az ellátást európai méretekben, vagyis a huszonhetek között szervezze meg, kösse össze a hálózatokat, s versenyeztesse a vállalatokat. Ekként csökkenne a gáz ára, miközben az esetleges ellátási zavarokat a tagországok nem éreznék meg, mert számíthatnának a többiek szolidaritására. Pierre Noël azzal érvel, hogy mind ez ideig sem a megújítható energiaforrások támogatása, sem az atomenergia alkalmazása, sem az orosz gázfüggőség számokkal alátámasztható nagymérvű mérséklése nem tompította a kérdés politikai élét, s nem járult hozzá az unió orosz politikájának egységesüléséhez. Röviden: a belső piac megteremtése lenne a leghatékonyabb diplomácia.
