Koszovó még nem lezárt ügy
Vajdaság. Az új tartományi statútum számottevő autonómiát adna Vajdaságnak. Fontos lépés volt, hogy a tartományi parlament ezt nagy többséggel jóvá is hagyta. Ám az igazán nagy akadály leküzdése még hátravan, mivel a dokumentumot a szerb törvényhozásnak is meg kell még szavaznia. Ennek esélyei jók, hiszen a koalíció fő erejét alkotó Demokrata Párt is támogatja az ügyet. Nagy kérdés persze, lesznek-e a belgrádi parlamentben olyan módosító indítványok, amelyek csökkenthetik a tervezet hatékonyságát. Egészen irracionális szerb félelmekkel is találkozni az adott helyzetben, például azzal, hogy a statútum a Vajdaság elszakadását készíti elő. Ez az érvelés már csak azért sem áll meg a lábán, mert hiszen az előirányzott autonómiaszint még így sem érné el a korábbit, márpedig a tartomány akkor is az ország szerves részeként működött. Szerbiában láthatóan sokan még nem értik meg annak jelentőségét, hogy a vegyes lakosságú területeken legyenek többnyelvű feliratok, iskolák, anyakönyvi bizonyítványok. A statútum szellemiségében közel áll az európai regionalizmus eszméjéhez és jól jönne a kisebbségeknek is. Sok döntés a többnemzetiségű lét szintjére kerülhetne.
Koszovó magyar elismerése. Ezt változatlanul elsietett lépésnek véli. Az elismeréssel kimaradt egy esély, hogy a két szomszédos ország igazán közeli barátságba kerüljön egymással. Az viszont nagyon fontos, hogy Magyarország is a tartózkodók között volt az ENSZ-ben, amikor a közgyűlés arról döntött, hogy Hága elé utalja-e Koszovó függetlenségének kérdését. Bizonyosan jobb lenne a két állam kapcsolata, ha Magyarország ma is ama 150 ország között lenne, amely még nem ismerte el Koszovó függetlenségét. Mert nincs olyan magyar érdek, amely ezt a gyors elismerést diktálta volta. Igaz, végül is drámai hatásai valóban nem lettek e magyar döntésnek. Alighanem más volna azonban a helyzet, ha a választásokat nem Tadicsék, hanem a szerb radikálisok nyerik. Akkor valószínűleg a szerb indulatok Magyarország ellen is fordulhattak volna. Szerencsére nem így alakultak a dolgok, de felesleges volt ezt a kockázatot vállalnia Magyarországnak.
Koszovó jövője. Azzal, hogy Koszovó ügye a hágai Nemzetközi Bíróság elé került, Szerbia is és a világ is időt nyer. Nagyon jó lenne, ha ezalatt valamilyen kompromisszum körvonalazódna. Ennek ma több válfaját emlegetik, például a területi megosztást. Koszovó ugyanis továbbra sem lezárt, hanem nyitott probléma. Koszovó függetlensége tudniillik nemzetközi jogi szempontból minimum kérdéses. Szép lenne, ha sikerülne ott a dolgokat elvi alapokra helyezni - ám lehet, hogy ez csak afféle jogászi álom.
Szétesik-e Bosznia-Hercegovina? Valószínűtlen, hogy ez bekövetkezzék. A daytoni egyezmény alapértéke, hogy lezárt egy véres háborút. Ugyanakkor az elért megállapodás nem látszik igazán életképes, időtálló dokumentumnak. Nagyon nehéz persze revideálni bizonyos dolgokat, mert ez sebeket tépne fel. Ugyanakkor az sem vitatható, hogy Boszniában a mára kialakult gyűlölködések 80 százaléka friss keletű, nem a történelemben gyökerezik. Gondoljunk például arra, hogy a titói években a vegyes házasságok aránya már elérte a 30 százalékot Boszniában. Amit most tapasztalunk Boszniában, az lesújtó, a krízis nyilvánvaló. És e pillanatban Bosznia szuverenitása sem mondható igazi állami szuverenitásnak. De azért van rá remény, hogy a válság ne fajuljon az ország széthullásáig.
