És még ha csak a konkrét vitáról nyilatkozott volna! De nem, ő a szlovák és magyar gazdasági teljesítmény számára roppant kedvező kontrasztjával vélte alátámasztani a szlovák álláspontot egy teljesen más ügyből (történetesen a nemzetiségi-kisebbségi kérdésből) táplálkozó vitában. A kettőnek semmi köze egymáshoz. A magyar gazdaság általában nem jó, a szlovák gazdaság általában jó - olykor kiemelkedően jó - makrogazdasági mutatói nem igazolhatják (például) a tankönyvvitában vallott nézetek helyességét vagy helytelenségét.

Káröröm és fölényérzet - ez sugárzott Fico "mindent eltoltatok, amit lehetett" mottójú bárdolatlan megszólalásából, amelyet nyilván az indulat vezérelt. Az általa ultimátumnak nevezett Göncz Kinga-féle kérdések miatt ez az ember módfelett haragszik ránk, olyannyira, hogy még az általa hovatovább II. Adolffá démonizált Orbán Viktor kottájából sem átall olvasni. Illetve azt Gyurcsány Ferenc fejére olvasni.

Óvatosságot indítványoznék Robert Ficónak, de nem csak beszédmodorban. Inkább arra nézve, hogy Szlovákia "felülről néz le" (ő mondta így) ránk. Volt ez másképp - alig hinném, hogy egyetlen magyar miniszterelnök is dicsekedett volna ilyesmivel a Meciar-korszakban -, és vélhetően lesz is.

Szlovákia ugyanis hovatovább "monokultúrás" ország. Viharos, az idén is hétszázalékos, az unió fejlettebbik felén irigységgel szemlélt növekedését (a kisebb súlyú elektronikán kívül) kizárólag a hozzá telepített német, francia és koreai autóipari vállalkozásoknak köszönheti. Ma Szlovákia egy főre számítva több személygépkocsit állít elő, mint a világ bármely országa. Ötmillió országlakó, majd hétszázezer darabos autókibocsátás. Remek. Csakhogy ennek a menynyiségnek a túlnyomó többségét a Volswagen, a PSA és a Kia - természetesen - exportálja, lévén maga a szlovák piac kicsiny. A belső kereslet nem lehet motorja a fejlődésnek. Akkor ugyebár a külső. És itt ugrik a majom a vízbe. Egy olyan világban, amikor a legnagyobb autógyártók az egész Nyugatot sújtó recesszió, tehát keresletzsugorodás folytán visszavesznek a termelésükből, hetekre leállnak, nehogy a készleteik halmozódjanak, emberek ezreit bocsátják el, és még csak nem is látják tisztán a perspektívát - nos, akkor arra rendezkedni be, hogy egyetlen egy tartós fogyasztási cikk, a személygépkocsi, garanciája lehet a "fenntartható" gyarapodásnak, szerintem: illúzió.

Mondanék egy szimpla közgazdasági összefüggést. Ha egyszer a nagy elemző cégek lefelé korrigálják Szlovákia növekedési számait (is), az anynyit jelent, hogy a GDP-ben egyre nyomasztóbb súllyal lesz jelen az autógyártás teljesítménye. Ha igaz az, hogy augusztusban a szlovák ipari termelés mindösszesen o,9 százalékkal nőtt az előző évhez képest, akkor igaznak kell lennie annak is, hogy a két számjeggyel növekvő személygépkocsi-kibocsátás mellett a szlovák ipar egyéb szegmensei masszívan alulteljesítenek. Szlovákia a nála megtelepült (nem saját!) autóipar túsza. A kérdés tehát ez: ha nem lesz autó, akkor mi lesz helyette, milyen motor hajtja majd a szlovák gazdaságot? Ócska sértegetések helyett Robert Ficónak ezen kéne elgondolkodnia, mielőtt megéli az észtek esetét, ahol a gazdasági növekedés plusz tíz-egynéhány százalékról mínuszba ment át hónapok alatt.