Barokkos búcsú Haidertől
"Jörg Haider halálával a lapokat újra osztják, de a pakliból ezentúl hiányzik a szív király" - mondta a karintiai tartományi miniszterelnök temetésén Klagenfurt polgármestere. Egy másik szónok egyenesen halhatatlannak nevezte az Ausztriát évtizedeken keresztül megosztó, szélsőjobboldali politikust, akitől sután kivitelezett barokk pompával búcsúzott több ezer megrendült híve. A népviseletbe és hagyományőrző jelmezekbe öltözött karintiaiak hangosan zokogtak a kenetteljes beszédek és az elméretezett gyászmenet alatt.
A "tartományi atya", ahogy az osztrákok nevezik regionális vezetőjüket, egy hete halt meg autóbalesetben, és azóta a bulvársajtó és az öröksége fölött marakodó politikusok jóvoltából Karintia kollektív hisztériába esett. - Nem volt nála jobb ember, mindenkihez volt egy kedves szava - mondja az egyik férfi a kordon mögött a gyászmenetre várva. - A lelkét is kitette a tartományért - mondja egy kisgyerekével kivonult nő. Amikor elér hozzájuk a papoktól, katonáktól kísért, ágyútalpon húzott koporsó, szabályos sírógörcsben tör ki.
Kritikus kérdést feltenni nem lehet, de nem is nagyon érdemes. A józanságát megőrzött néhány osztrák napilapban azt lehetett olvasni, hogy több szülő is felháborodott a karintiai iskolákban elrendelt, kötelező megemlékező tanóra miatt. Szerintük nem alkalmas példaképnek egy olyan ember, aki toxikológusok szerint legalább tíz rövidital után ült volánhoz, és lakott övezetben 150 km/óránál jóval nagyobb sebességgel fogott előzésbe (a több száz méteres sodródást követő becsapódáskor a limuzin még mindig 142 km/órával haladt). A szülők azonban nem vállalják nevüket, és Klagenfurtban hamar kiderül, hogy jó okuk van rá. - Igaza van a Haider családnak, hogy beperelte az ügyészséget a véralkoholszint nyilvánosságra hozása miatt. Micsoda disznóság, senkinek semmi köze hozzá - mondja egy fiatal férfi kivetítőn figyelve az eseményeket. Barátnője hozzáteszi: mindenkinek van hibája, de ettől még a teljes életutat kéne megítélni.
Utóbbival komoly gondok vannak. Haider páratlan jelensége volt a világháború utáni európai politikának. Szüleitől, akik a Harmadik Birodalom bukása után bánatukban öngyilkosak akartak lenni, örökölte szélsőjobboldali nézeteit, osztrákos hagyományőrzését és idegenellenességét. A másik oldalról mindenáron modernnek, fiatalosnak és divatosnak próbált mutatkozni, aki legjobban a multikulturális New Yorkban érzi magát. Miközben politikusként minden sikerét igaztalan és sértő kijelentésekkel tönkretette, határtalan ambícióját kicsapongó magánéletével próbálta elfojtani. Az ezerarcú és magát állandóan kigáncsoló Haidernek csak a temetése sikerült ordítóan egysíkúra.
A karintiaiak ugyanis nemcsak egy évtizedek alatt megszokott arcot siratnak, de saját fontosságukat is. A tartományból Ausztria meghódítására újra és újra elinduló politikus nélkül ismét az ország elfeledett szegletének a lakói lesznek. De a politikusok sem érdekeltek egy valós szembenézésben (pedig a pártján belül rendkívüli hatalmi ösztönöket mutató néhai vezér mindegyiküknek keresztbe tehetett korábban). Haider életének utolsó diadalával 10 százalékos eredményt ért el a szeptember végi parlamenti választásokon, és jövő tavaszszal Karintia is új miniszterelnököt választ. Posztok sorát lehet most megszerezni, és mindenki a gyász által kiváltott érzelmeket próbálja meglovagolni. Így válik a saját túlhajszolt életét könnyelműen eldobó, a náci bűnöket bagatellizáló és arab diktátorok barátságát kereső Haiderből "az elmúlt évtizedek legnagyobb európai vezetője, aki életét áldozta" népéért (ahogy a megüresedett székére pályázó Uwe Scheuch a temetésen fogalmazott).
A gyász a legönzőbb érzés - írta a maga túlzó modorában Thomas Bernhard osztrák író egykoron, mert szerinte nem szól másról, mint saját veszteségünk feletti kesergésről. Hosszan lehetne téziséről vitatkozni, de Haider szombati temetésére igazak voltak szavai.
Fennhéjázónak tartják az osztrákok azt a politikust, aki nem issza meg a protokollrendezvényen feléje nyújtott alkoholt - írja a Haider-baleset kapcsán a bécsi Der Standard. Márpedig alkalom jut bőven, amikor mélyet kell kortyolni és mosolyogni hozzá. A politikusok különösen ki vannak téve az alkohol és más tudatmódosító szer okozta függőségnek. Egy osztrák szakértő szerint az alpesi ország felső vezetőinek 12 százaléka szenvedélybeteg. Nem csak a számos pohárköszöntő okozza a függőséget. A nagyfokú stressz és a pozitív visszajelzések szinte teljes hiánya miatt a politikában különösen sokan nyúlnak esténként a pohár után.
Klagenfurtból jelentik kiküldött munkatársaink, Gergely Márton és Móricz Simon
