Az öt fő ellenzéki párt ígéretéhez híven nem vett részt az elnökválasztási "tragikomédiában". Isa Gambar, a Musavat párt elnöke szerint a kormányzat kísérletet sem tett arra, hogy demokratikusnak tüntesse fel a megmérettetést. Az EBESZ-megfigyelők maguk is arról számoltak be, hogy a választás nem felelt meg a pluralista demokrácia követelményeinek. Az előrelépés így is nagy - fűzi hozzá szervezet közleménye, egy negyvenfős washingtoni megfigyelő küldöttség pedig szabadnak és igazságosnak minősítette a megmérettetést. E megjegyzést valószínűleg csalódással fogadja az azeri ellenzék.

Aliyev és felesége, Mehriban leadja voksát

A régi-új elnök a régióban rutinszerűnek tűnő hatalmi visszaéléseken kívül kevés támadási felületet hagyott magán. Szédítő iramban, több mint 30 százalékkal bővült az elmúlt három év alatt az azeri gazdaság, nagyrészt a virágzó olaj- és gázexportnak köszönhetően. Az egyik keserű ellenzéki vád éppen az, hogy a Nyugat épp azért illeti visszafogott kritikával az Aliyev-dinasztiát - Ilham apja, Heidar Aliyev az 1991-ben elnyert függetlenség után haláláig irányította a nyolc és fél milliós síita mozlim országot -, mert egy jól irányzott energiadiverzifikációs rohammal szívest-örömest rátenné a kezét Azerbajdzsán nyersanyagkincsére. Főleg azután, hogy a grúz-orosz háború miatt bizonytalanság övezi a jövőbeli energiavezetékek sorsát. Röpke egy hónap alatt több magas rangú washingtoni politikus is megfordult Azerbajdzsánban. Először Dick Cheney alelnök, majd John Negroponte helyettes külügyminiszter biztosította azeri tárgyalópartnerét a két ország kiemelt érdekösszefüggéseiről.

Bakuban azonban az augusztusi grúz-orosz konfliktus nyomán úgy értékelik, hogy Washington a szólamokon túli tettekkel már nem igen támogatja stratégiai partnereit a régióban. Egyébként Aliyev soha nem volt elragadtatva grúz kollégája sztárallűrjeitől. Ráadásul a Dél-Oszétia körüli konfliktus idején Azerbajdzsán 500 millió dollárt veszített, mert felfüggesztették az olajszállítmányokat a Baku-
Tbiliszi-Ceyhan vezetékben.