Az izlandiak idegesek, mert fogalmuk sincs, mit hoz a holnap, de fejvesztett pánikról azért nem lehet beszélni. - Nagy karácsonyi bevásárlás az idén biztosan nem lesz - jósolja Sveinn Birkir Björnsson. A Reykjavík Grapevine című lap újságírója a kétségbeejtő körülményekhez képest optimista. Bár a helyi bankrendszer és a nemzeti valuta gyakorlatilag bedőlt, a három nagy pénzintézetet államosították (miután nullára esett részvényeinek értéke), és a tőzsde három nap kényszerszünet után kedden további 77 százalékot esett, az újságíró szerint a külföldi hírek olykor túloznak.

- Egyelőre tényleg nincs látványos életmódváltozás - erősíti meg Arni Matthiasson, a Morgunbladid című lap munkatársa. - Még mindig sok pénzünk van, elvégre az elmúlt tizenkét évben a nagy infrastrukturális fejlesztések és az építkezések miatt folyamatosan nőtt a gazdaság és a vásárlóerőnk. Valamiféle lassulásra lehetett is számítani, de a bankválság a legtöbb embert derült égből villámcsapásként érte.

Most aztán kivárnak: az autó- és a lakáseladások száma gyakorlatilag nullára csökkent. Máshol azonban kevésbé érezni a válság hatását. Az éttermekben és a kávézókban csupán valamelyest esett vissza a forgalom, és bár a Bloomberg már erről ír, a helyiek nem érzékelnek tömeges áruhiányt vagy felvásárlási pánikot. Az importcikkek fokozatosan tűnnek el a polcokról, mert az izlandi korona árfolyama akkorát zuhant, hogy a külföldi vállalatok inkább nem küldenek árut. Sokan jobbnak látják visszatérni a pénzügyi középkort idéző készpénzes módszerekhez: egy üzletember személyesen utazott Dániába az oda küldött áru ellenértékéért - nehogy azt izlandi koronában kapja meg.

A korábban bombabiztosnak hitt bankrendszer szolgált néhány meglepetéssel az átlagfogyasztónak is: voltak, akik napokig nem fértek hozzá a számlájukhoz, másoknak külföldön utasították el fedezet hiányában a hitelkártyájukat. Hiába bizonygatta az izlandi nemzeti bank, hogy nyolc hónapra elég valutatartaléka van, a piac bepánikolt, a korona drámai zuhanásnak indult: a korábbi 120-as árfolyam helyett legutóbb már 340-400 körül jegyezték az eurót, aztán felfüggesztették a kereskedést. Így a nemzeti bank kénytelen volt példátlan korlátozásokat életbe léptetni: csak azok vásárolhatnak külföldi fizetőeszközt, akiknek érvényes repülő- vagy kompjegyük van, és a vállalatok közül kizárólag azok juthatnak euróhoz, dollárhoz vagy fonthoz, akik élelmiszert, üzemanyagot vagy gyógyszert importálnak.

- Nagy buli volt az elmúlt négy év, és sokan azt mondják: megérte, még ha most jön is a másnaposság - fogalmaz Arni Matthiasson. De azért jó lenne tudni, hogy a "kijózanodás" meddig tart, és mekkora ára lesz. A fiatal generáció legfeljebb hírből ismerte a munkanélküliséget, most viszont (a pénzügyi válság és a fogyasztás visszafogása miatt) egymás után kerülhetnek bajba az egészséges vállalatok is, és küldhetik utcára a munkatársakat. Az izlandiak a világ egyik legjobban eladósodott népe: itt mindenki saját lakást vásárol, a jelzálogot pedig évtizedekig fizeti. - Csak az a kérdés, most majd miből telik rá - mondja Sveinn Birkir Björnsson.

Eközben zajlik a bűnbakkeresés: ki a felelőtlenül hitelező és az országhoz képest túlsúlyossá nőtt bankszektort (amelynek külföldi adóssága az ország GDP-jének tizenkétszerese), ki a nemzeti bank monetáris politikáját, ki a kormányt, ki pedig Nagy-Britanniát okolja. Ez utóbbit azért, mert ellenőrzése alá vonta a Kaupthing óriásbank ottani vagyonát.

Björnsson mindennek ellenére próbálja optimistán nézni a szigetország gazdaságát romba döntő pénzügyi válságot: - A bedőlt pénzügyi szektoron kívül van még halunk és energiánk, az alacsony koronaárfolyam legalább az exportszektornak jót tesz. - Adok egy tippet. Az idén intézze a karácsonyi bevásárlást Izlandon. Ha eurót hoz, tuti üzlet lesz! - viccelődik végül Matthiasson. A függetlenségükre korábban kényes izlandiak lelkes euróbarátokká lettek. Ha Brüsszel hagyná, villámsebesen be is vezetnék a közös valutát. De most már persze nem elég akarni...