Barack Obama a magyarok egyértelmű favoritja a 2008-as amerikai elnökválasztáson - áll a The American Interest című folyóirat számos államra kiterjedő öszszeállításának Magyarország-fejezetében, amelynek szerzője egyébként Dési András, lapunk berlini tudósítója. Mint a november-decemberi lapszám hasábjain írja, honfitársaink úgy vélik, a demokrata szenátor elnöksége kevésbé kényszerítené őket választásra első számú biztonságpolitikai szövetségesük, az Egyesült Államok, illetve "fő politikai-gazdasági partnerük", Európa között, mint a republikánus John McCainé. Az Oroszországhoz fűződő, és régiónkat kényesen közelről érintő viszony kapcsán a szerző úgy véli: "azt várjuk a következő amerikai elnöktől, hogy felismeri: az ódivatú, hidegháborús stílusú retorika nem segít a helyzeten".

Meghökkentően provokatív, kemény nyelvet használ a német véleményeket feldolgozó fejezet szerzője, Josef Joffe, a hamburgi Die Zeit kiadója és szerkesztője. Az egyetemi-kutatói világban is jól ismert, a többi közt a Stanford és a Harvard Egyetemen, a Hoover Intézetben, az izraeli Ben Gurion Egyetemen, a potsdami Abraham Geiger Rabbiképzőben is szerepet vállaló neves szerző "a gonosz egyszemélyes tengelyeként" írja le George W. Bush elnököt, akivel szemben szabályos megváltóra van szükség. Utalva rá, hogy egy nemrégi felmérés szerint a németek csaknem háromnegyede Obama mellett tette le képzeletbeli voksát McCainnel szemben, Joffe úgy véli: a "finom beszédű" demokrata szenátor "csaknem elmenne európai szociáldemokratának is", és a külföldiek szerint "van benne valami nem amerikai" is. Mindenesetre nem lehet olyan, mint "a fehér macsó vadbarom Cheney, Rumsfeld és Bush, vagy evangélista légióik". Ugyanakkor Joffe szerint Obama elnökként, Sarkozy államfőtől és Merkel kancellárétól igen különböző világnézet alapján lépne fel.

Oroszországban az apatikus közvélemény kevéssé követi az amerikai kampányt, a politikai osztály és az egyetemi világ viszont úgy teszi fel a kérdést: ki a jobb, pontosabban ki a kevésbé gonosz a mi szempontunkból? - írja a szerző, Andrej Kortunov, a moszkvai Új Eurázsia Alapítvány elnöke. Az egyik megközelítés szerint a demokraták kevésbé keménykednek Moszkvával szemben, a másik pedig úgy látja: a republikánusok megbízhatóbbak és kiszámíthatóbbak. Még az orosz-grúz háború kitörése előtt az orosz liberálisok abban reménykedtek, hogy a Moszkvában és Washingtonban egyaránt bekövetkező nemzedékváltás új alapokra helyezheti a kétoldalú kapcsolatokat, talán az egész világpolitikában új korszakot nyithat. A Kreml keményvonalasai viszont kétségbe vonták, hogy az amerikai politika gépezete a Fehér Házba engedi Obamát, jön tehát McCain, vagyis a kétoldalú viszony még fagyosabbá válik.

Kétségek gyötrik a kínaiakat is - derül ki Wang Jisi, a Pekingi Egyetem nemzetközi kapcsolatok karának dékánja elemzéséből. Úgy véli: Pekingben tudják, "hogyan válasszák el a jelöltek retorikájának ocsúját a politika búzájától", márpedig kritikus megjegyzéseik ellenére elnökként várhatóan sem Obama, sem pedig McCain nem változtat drasztikusan a Kína-politika irányvonalán. A szerző úgy véli ugyanakkor, a republikánus kormány inkább biztonságpolitikai kérdésként tekintene a világ legnépesebb államára, míg a demokraták, akik várhatóan a kongreszszusban is megőrzik többségüket, kereskedelmi és emberjogi gyakorlata megváltoztatására igyekezne rászorítani Kínát. Az arab világ számára a "változás" a varázsszó, ezt pedig Obama jeleníti meg. Nem meglepő, hogy a demokrata jelölté a közvélemény szíve Indonéziában, ahonnan mostohaapja is származik, és ahol Obama maga is élt gyermekkorában. Dél-Afrikában, írja Ann Bernstein, a fejezet írója, egyenesen az amerikai rasszizmus bizonyítékának tudnák be, ha az apai ágon kenyai Obama nem nyerne. Portugáliában is ő az abszolút favorit, míg Izrael igencsak megosztott. A francia fejezetben Daniel Vernet, a Le Monde külpolitikai rovatvezetője úgy véli, Obama a gallok vágyálmát jeleníti meg a tekintetben, hogy elnökségével a multilaterális politika léphet elő megoldóképletté.