Két számjegyű már Obama előnye
A kis, új-angliai állam ezzel Kalifornia és Massachusetts mellé zárkózik fel. A homoszexuálisok jogai, amelyek hagyományosan az egyik fő választóvonalat jelentik a két oldal között, a mostani kampányból sem maradhattak ki, és továbbra is a republikánusok az elzárkózóbbak.
Ennél lényegesebb azonban, hogy a múlt heti, második elnökjelölti vita nemcsak konszolidálta a demokrata Barack Obama előnyét, hanem - három héttel a választások előtt - két számjegyűre növelte azt. A hétfői The Washington Postban közölt felmérés szerint az illinois-i szenátor 53:43 arányú előnyre tett szert John McCainnel szemben. Most először fordul elő, hogy az adóügyekben és vezetői képességekben is az első helyre teszik; noha McCainnel ellentétben nem hirdet teljes körű adócsökkentést, és szenátori tapasztalai sem mérhetőek a Washingtonban évtizedek óta otthonosan mozgó, komoly katonai múlttal is rendelkező McCainéihez. A felmérés több fő eleme is felfedi a republikánus stratégia elhibázottságát. Miközben folyamatosan próbálják Obamát muzulmán, illetve fekete szélsőségesekkel, egykori radikális baloldaliakkal ("terroristákkal") összefüggésbe hozni, a megkérdezettek 50 százaléka lát kisebb-nagyobb kockázatokat McCain elnökségében, és 45 százalék Obamáéban. Sőt a stratégia közvetlenül vissza is üt: a válaszadók több mint kétharmada állította, hogy a demokrata jelölt az őket is foglalkoztató kérdésekre összpontosít, és csak 28 százalék, hogy ellenfele támadására. McCainnél éppenséggel 35:59 ez az arány. A Wisconsini Egyetem egy kutatása is igazolta, hogy a hó elején McCain szinte minden politikai hirdetése a negatív kampányra épült, míg Obama esetében ez egyharmados arányban volt igaz.
Miközben a Clinton házaspár felsorakozott, ha nem is mindjárt Obama, de alelnökjelöltje, Joe Biden kampányában, ami bővítheti a szavazótábort, kétségtelen, hogy az arizonai szenátort rendkívüli mértékben nyomja George W. Bush politikai öröksége. Ennyiben bevált Obama számítása, aki éppen azt bizonygatja: McCain Bush politikájának folytatója. Immár az amerikaiak 90 százaléka szerint mennek a dolgok a rossz irányba az országban; ez a mutató 1973 óta nem volt ilyen magas. Itt nemcsak a "közönség kényes ízléséről" van szó. Bush a pénzügyi válság alatt húsz esetben szólalt meg - számolt utána az amerikai sajtó -, és a részvényindexek kivétel nélkül minden esetben estek. A Post szerint az elmúlt évtizedekben nem volt rá példa, hogy október közepi két számjegyű hátrányt le lehetett volna dolgozni. Az idősebb George Bush (1992-ben) novemberre meg tudta már közelíteni Bill Clintont, Gerald Ford (1976-ban) pedig Jimmy Cartert, de nem tudott fordítani. McCain utolsó esélye a szerdai, utolsó elnökjelölti vita lehet, amelyet ezúttal (az egyébként Obamának elkönyvelt) New York államban tartanak, ismét a hagyományos keretek között, amikor nem a közönség, hanem a moderátor kérdéseire válaszol a két politikus.
Nem kedvez a republikánus kampánynak a Sarah Palint, az igen ellentmondásos alelnökjelöltet elmarasztaló alaszkai vizsgálat eredménye sem. Ennek lényege, hogy az állam kormányzónője férjével együtt nyomás alá helyezte az apparátust egy rendőr elbocsátása ügyében, aki Palin testvérének elvált férje, ilyen módon pedig a család haragosa. A jelentés nem ajánl szankciókat, és kevéssé valószínű, hogy Alaszka törvényhozásának republikánus többsége ilyet ambícionálna. Az önmagában mérsékelten jelentős hatalmi visszaélési ügy mégis újdonságot jelent a kampányban már megszokott "kompromatokhoz" képest: nem híresztelések, egybemosások és felnagyítások állnak mögötte, hanem konkrét jelentés.