A tartomány élére átmenetileg helyettese, az országosan ismeretlen Gerhard Dörfler kerül, amíg a lakosság nem dönt új választásokon. Haider Karintiában nem csak az itt bevezetett szociális intézkedéseknek köszönhette példátlan népszerűségét: új stílust honosított meg, mindig volt ideje az egyes emberek számára, s láthatóan komolyan vette gondjaikat. Mindezt politikai ellenfelei is elismerik, köztük azok, akiket taszított szélsőjobboldali gondolatvilága, populizmusa, s akik elfogadhatatlannak találták a fasiszta eszmék iránti vonzalmát.

A tartományi rendőrség közlése szerint Haider egy klagenfurti rendezvényről egyedül igyekezett a családi birtokra, a Medvevölgybe, (Bärental), ahol a hétvégén édesanyja kilencvenedik születésnapját ünnepelték. A szolgálati Volkswagen Phaeton nem messze a várostól, előzés után váratlanul letért az útról, betonoszlopnak ütközött, többször megpördült, majd lecsúszott a töltésről. A rendőrség csak annyit közölt, hogy a megengedett 70 kilométeres sebességnél jóval gyorsabban haladt a jármű, amely teljesen összetört. Haider öve be volt kapcsolva. Súlyos fej- és mellkasi sérülései ellenére a mentők életjeleket észleltek, ám mire a kórházba értek, a politikus már halott volt. Még nem tudni, mi okozta a balesetet.

A tragikus eset ellentmondásos, bel- és külföldön egyaránt polarizáló politikus pályájának vetett véget. Népvezérként kereste választói kegyeit, a kisember védelmezőjeként, az osztrák érdekek mindenek fölé helyezésével, az idegenek kirekesztésével. Szűkebb pátriájában istenítették. A felső-ausztriai Bad Goisern-i gyermekkorából hozott nemzetiszocialista érzelmek időről időre kikívánkoztak belőle - nem biztos, hogy hívei ettől kevesebben lettek. Huszonhat évesen belső puccsal szerezte meg a Szabadságpárt országos vezetői posztját, hogy az 1986-ban alig pár százalékos pártot lépésről lépésre juttassa több szavazathoz. Az 1989-es helyi választáson elnyert karintiai tartományfőnökségtől két év múlva a harmadik birodalmat dicsőítő kijelentése miatt meg kellett válnia. 1999 óta minden alkalommal újraválasztották. Az FPÖ 2000-ben ért a csúcsra: 26,9 százalékos választási eredménnyel. Második legerősebb pártként a maga mögé utasított Néppárttal alakíthatott koalíciót, Wolfgang Schüssel jóvoltából. Itt kezdődött a hanyatlás: miniszterei alkalmatlannak bizonyultak, kormánypártként nem működtek a populista jelszavak. 2002-ben tíz százalékra zuhant. Haider visszavonult Karintiába, majd 2005-ben az egyre gyilkosabb belső civakodás miatt híveivel kivált a pártból és megalakította a BZÖ-t (Mozgalom Ausztria Jövőjéért). Nem tűnt jó lépésnek: az otthagyott Szabadságpárt jobban teljesített - s csak most a 2008-as választásokon indult meg a párt ismét felfelé.

A népvezér hagyatéka

Ha valamikor, most igazán úgy tűnt, hogy a sok kacskaringó, felemelkedés és bukás, visszakozás és újra színre lépés után Jörg Haider ismét a csúcs felé tart. Hogy minden ellentmondásossága, egyértelműen elutasításra ingerlő nézetei ellenére tehetsége nem halványult, azt a választások bizonyították: elég volt augusztusban visszatérnie a párt - az általa alapított BZÖ, Szövetség Ausztria Jövőjéért - élére, s a szavazatok száma máris megháromszorozódott. Ráadásul nem tudni, hogy egykori pártja, a mostani FPÖ, nem Haidernek köszönheti-e legújabb sikerét, a csaknem 18 százalékot: sok szabadságpárti szavazó elvesztette a fonalat, s fogalma sincs arról, hogy ez a párt már nem Haideré.

A halálos autóbaleset emberileg megrendítő híre próbára tette nem kevés politikai ellenfelét, körültekintő megfogalmazásra késztetve őket. Azokat, akik ugyan elismerik tehetségét, a politika iránti szenvedélyes szeretetét, de a tragédia ellenére is úgy vélik: Haider rossz ügy szolgálatába állította képességeit, hírbe hozta Ausztriát, a világban lenullázta a náci múlt feledtetésére tett kísérleteket. Otthonról, gyermekkorából hozott szélsőjobboldali gondolatvilága saját szereplési vágyával, populizmusával párosulva alantas indulatokat szabadított fel, s hogy mindez ma már nélküle is működik, azt jelzi az ő köpenyegéből kibújt - nála sokkal tehetségtelenebb - új FPÖ-vezér sikere, csaknem 18 százalékos támogatottsága is. Szalonképtelen megfogalmazásai az Európai Unió, korábban a keleti bővítés ellen, barátsága terroristagyanús arabokkal, háborús bűnösök felkarolása, a náci birodalom iránti csodálatának egy-egy megnyilvánulása valóban helyet biztosított számára a sajtóban. Nemhiába hangzott el a vád - mint ilyenkor oly gyakran -, hogy a sajtó csinált belőle sztárt. Pedig ő maga volt az, aki igényelte és kereste a közönséget, a szereplést, a tömegrendezvényeket, ahol igyekezett eleget tenni az elvárásoknak. Kedvelte a gyors autókat, a száguldást is. Az emberi tragédia miatti megrendülés csak ideig-óráig szoríthatja háttérbe a kérdést, vajon mi marad Jörg Haiderből, megváltoztatta-e Ausztriát, mit hagyományozott az itteni politikai életre.

Az egyre magabiztosabb, viseletét, frizuráját, beszédmodorát mindig közönségéhez igazító Haider egyszerre csak olyan hangot ütött meg, ami Ausztriában addig elképzelhetetlen volt, tabutémákról kezdett beszélni, ádáz harcot hirdetve a két nagypárt uralma, a tisztségek, a jól jövedelmező állások egymás közötti elosztása ellen.

Előtte senki nem adott hangot adni idegenellenes érzelmeinek, a második világháború után ezt Ausztriában ugyanúgy elfojtották, mint a szembenézést a náci múlttal: a Wehrmacht egykori tagjait sem volt szokás nyíltan dicsőíteni. Haider szakított ezekkel a mainál sokkal kellemesebb légkört biztosító - bár álszent - hagyományokkal. Ez a szellem aligha tuszkolható vissza a palackba, különösen mert a lakosság egyharmadának ez nem is áll szándékában.

Haider kocsija a baleset után