Eközben folytatódik a választási eredmények értékelése. A két, mára középpárttá zsugorodott volt koalíciós partner és a zöldek számára a legnagyobb sokkot a fiatalok jobbra tolódása okozza. A GfK Austria legújabb felmérése szerint a 30 éven aluliak korosztályának összesen 43 százaléka szavazott a két szélsőjobboldali pártra: 33 százalék a Szabadságpártra és tíz százalék a Haider vezette BZÖ-re. Az FPÖ után a második legnépszerűbb párt a Néppárt - mindössze 22 százalékkal, a fiatalok pártjának tartott zöldek pedig alig 14 százalékuktól kapott voksot. A Szociáldemokrata és a Néppárt egyaránt komolyan veszi ezt a figyelmeztetésnek is felfogható eredményt, bár értetlenül áll előtte: mindkét pártnak volt kifejezetten a fiatalokra és az idén először már 16 éves kortól szavazó első választókra szakosodott, huszonéves politikusa. A jelek szerint azonban mégsem találták meg a kapcsolódást ezzel a korosztállyal.

Az okokat boncolgatva Eva Zeglovits, a SORA - Társadalomkutató és Elemző Intézet - választási elemzésekkel foglalkozó osztályának vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy a fiatalokat nem érdekelte a drágulási hullám megfékezése, amelyre pedig a választási kampány összpontosított. Ezen belül még a közvetlenül érintettek számára sem jelentett sokat a felsőoktatási tandíj eltörlésének a gesztusa. Túl kevés szó esett a kicsit távolabbi jövőről, márpedig a 30 éven aluliakat ez érdekli, például a foglalkoztatási kilátások. Ez a főként az idősebbek körében népszerű SPÖ számára nem volt téma, így hiába igyekezett a kifejezetten a fiatalok megnyerésével foglalkozó 27 éves (mellesleg magyar származású, Bécsben született) Laura Rudas meggyőzni a 30 éven aluliakat. Őket az átlagnál jobban taszítja a nagyobb pártok megmerevedett struktúrája, a lendület és a merészség hiánya, és persze ők is csalódottak az elmúlt húsz hónap belpolitikai tétlenkedése miatt.

A még fiatalabbakról, az első választókról egyelőre nem készült el a felmérés - mondja Zeglovits -, így nem tudni, vajon a korhatár leszállítása mennyiben járult hozzá ehhez az eredményhez. Túl nagy szerepe azonban nem lehetett - teszi hozzá, hiszen a választók mindössze 3 százaléka tartozik ebbe a korosztályba. Az érintettek közül sokan - olyanok is, akik végül nem a jobboldalra szavaztak, vagy éppen tartózkodtak - arra is hivatkoznak, hogy a kancellárjelöltek közül egyedül Heinz-Christian Strache, az FPÖ vezére tűnt számukra fiatalosnak. Ez a generáció nem jár pártrendezvényekre, így az is nyomott a latban, hogy Strache nem volt rest azokon a helyszíneken felkeresni választóit, ahol a legszívesebben tartózkodnak: a diszkókban.

A külföldiellenesség egyes körzetekben - ott, például, ahol dúl a vita, épüljön-e minaret - szintén kimutathatóan vonzotta a fiatalokat. "Nem mintha az emigránsok ellen lennék, de..." - így kezdődnek a válaszok az újságírói kérdésre, miért fontos a bevándorlás korlátozása. A mondat folytatása csupa közhely, a munkahely miatti aggodalom, a saját értékek védelme. Vagyis az FPÖ és a BZÖ érvei. (Téved, aki azt hiszi, hogy maguk a már integrált, osztrák állampolgárságú, szavazati joggal rendelkező emigránsok elutasítják a két szélsőjobboldali pártot: bár közülük a legtöbben az SPÖ-re szavaznak, igen sokan az FPÖ-t vagy a BZÖ-t választják. A további bevándorlók kirekesztése őket nem zavarja, sőt, az újak csak rontanák megszerzett pozícióikat).

A fiatalok jobboldali pártválasztására egyébként volt már példa: 1999-ben hasonló arányban szavaztak az akkor még egységes Szabadságpártra. A társadalomkutató ehhez hozzáteszi, hogy ez a lelkesedés két évvel később, az előre hozott választásokon harmadára csökkent, nyilván az FPÖ kormánytagságának tapasztalatai alapján. Most erről a mélypontról jött fel az immár kettészakadt, ellenzéki, egymással is rivalizáló szélsőjobboldal. Meglepő, hogy a zöldek kegyvesztetté váltak e korosztály számára. Talán mert úgy vélik, hogy az egykori környezetvédők vesztettek eredetiségükből és lendületükből, mára kicsit megöregedtek, s ellenzékben is az establishment részévé váltak.

A kutató számára nagy tanulság, hogy a két szélsőjobboldali párt kimutathatóan neonáci beállítottsága semmiféle visszatartó erővel nem bírt. És ez nem csak a fiatalokra érvényes - akikről késői születésük miatt feltételezhető, hogy kevésbé érzékenyek a témára. Az FPÖ leglelkesebb szavazói munkások (közülük 34 százalék szavazott a Szabadságpártra, és 18 százalék a BZÖ-re).

A kormányalakítási megbízatás kiadásával megkezdődik a koalíció keresése. Werner Faymann az első körben Josef Pröll néppárti vezért hívta meg a tárgyalásokra, ám Pröll egyelőre kivárna - mivel pártja fontolgatja, hogy az újabb nagykoalíció helyett mégis az ellenzéki szerepet választja. Faymann két hét gondolkodási időt ad. Pröll feltétele: valamenynyi parlamenti párt meghívása egy teljes körű "Ausztria-tárgyalásra". Eközben a levélszavazatok kiértékelésével változott a mandátumok megoszlása. A szociáldemokratáktól egy képviselői hely a zöldekhez, a Szabadságpárttól ugyancsak egy mandátum a Néppárthoz került, így matematikailag már nem jön ki a szociáldemokrata-szabadságpárti koalíció. A két egykori partnernek kényelmes többsége lenne - 108 mandátum. Ez az egyetlen két pártból álló variáció, mások csak hármasban alakíthatnának kormányt, aminek Ausztriában nincs hagyománya. Egy kisebbségi kormány esetén a szociáldemokraták alkalmanként kereshetnék a szövetségest - megfigyelők elképzelhetőnek, ám bizonytalan megoldásnak tartják.