A most kémiai Nobel-díjjal jutalmazott japán Simomura Oszamu vonta ki a medúzából ezt a fehérjét, míg az amerikai Martin Chalfie és Roger Y. Tsien a fehérje gyakorlati alkalmazásában ért el kiemelkedő eredményeket.

Kacskovics Imre, az ELTE immunológiai tanszékének docense szerint a GFP felfedezése mérföldkő a tudományban. A géntechnológia segítségével a fehérjék elejére vagy végére hozzáilleszthető ez a világító fehérje. A szervezetben pedig egy ultraibolya fényt is használó mikroszkóp segítségével könnyedén kimutatható ez az anyag, így Pontosan látjuk, hogy az adott fehérje hol helyezkedik el. Ennek az a jelentősége, hogy miközben 30-40 ezer emberi fehérjét ismerünk, jelentős részéről nem tudjuk, hogy mi a feladata.

Fontos felhasználási lehetőség a genetikailag módosított állatok vizsgálata. Az ultraibolya fény segítségével ugyanis könnyen megállapítható, hogy ezek a gének hol fejeződnek ki az állatokban. Arra is lehetőség nyílik, hogy az ember számára fontos gének a transzgénikus állatok meghatározott testrészében fejtsék ki a kívánt hatást. Az elmúlt években olyan kecskék, birkák és nyulak jöttek a világra, melyek teje gyógyhatású fehérjéket (például véralvadásgátlók) tartalmaz, és olyan csirkék, melyek tojásaiból humán terápiákhoz fontos anyagokat lehet kivonni.

Közben az olasz sajtó a fizikai Nobel-díj miatt berzenkedik. Igazságtalannak tartja, mert szerintük honfitársuk, Nicola Cabibbo is megérdemelte volna az elismerést. Az olaszok szerint a Nobel-díjjal elismert kutatásokat megalapozó felfedezés Cabibbo nevéhez fűződik.