Szeptember végén az angol The Observer megszellőztette, hogy egy, a tálibokkal korábban szakító afgán hitszónok a szaúdi és a brit titkosszolgálatok segítségével közvetít a tálibok és az afgán kormány között - s ennek eredménye a tálibok igen hoszszú és állandóan változó feltételeinek listája. Hamid Karzai afgán elnök tagadta a lap állítását, majd szeptember utolsó napján bejelentette: megkérte, "testvérét", Omar mollát, az afganisztáni tálibok vezetőjét, térjen vissza Afganisztánba és kezdjenek tárgyalásokba, és felkérte (a tálib kormányt egyébként annak idején elismerő) Szaúd-Arábiát közvetítőnek. Pár nap múlva mind a tálibok, mind Kabul tagadta azt a nyugati sajtóban terjedő hírt, hogy szeptember végén egykori tálib tisztségviselők és az afgán kormány jelenlegi tagjai a békekötésről tárgyaltak volna Mekkában. Sőt, maguk a résztvevők is azt állítják, nem esett szó politikáról, egyszerű vallási zarándoklatra mentek. A CNN szerint viszont a találkozón az egykori tálibok azt bizonygatták, Omar molla már nem áll szövetségben az al-Kaidával.

Eközben a NATO-tagországok védelmi minisztereinek csütörtökön, Budapesten kezdődő tanácskozását mintegy felvezetve Mark Carleton-Smith dandártábornok, a közép-ázsiai országban állomásozó britek parancsnoka közölte: az afganisztáni háborút nem lehet megnyerni, s a cél a tálib lázadás méretét olyan szintre csökkenteni, hogy az már ne jelentsen stratégiai veszélyt, s az afgán hadsereg is boldoguljon vele. Hozzátette: "ha a tálibok hajlandók tárgyalni, az talán pont az a fajta fejlemény, amely a tálib lázadás végét jelentheti". Kai Eide, az ENSZ afganisztáni missziójának vezetője rá egy napra úgy nyilatkozott: az afganisztáni háborút nem lehet katonailag megnyerni, a sikerhez minden résztvevőt bevonó dialógusra van szükség. Mintha egy kottából olvasnák, Stephen Harper kanadai miniszterelnök pedig kifejtette: az afganisztáni felkelés teljes leverése nem reális cél. Egy francia lap által kiszivárogtatott hír szerint a kabuli brit nagykövet, Sherard Cowper-Coles odáig ragadtatta magát, hogy francia kollégájával közölte: valójában egy "elfogadható diktátor" lenne a legjobb megoldás. Robert Gates amerikai védelmi miniszter sietett is a szövetségeseket kishitűnek minősíteni a kommentárjaik miatt. Ugyanakkor Washingtonban is zajlik az afganisztáni stratégia átgondolása. Ennek nem csak még több katona lesz az eredménye, hanem feltehetően a pastu törzsi vezetők intenzívebb bevonása zsoldosként a tálibok elleni harcba.

A tálibokkal való tárgyalás gondolata sem új. Az afgán kormány programja szerint azok a tálibok, akik leteszik a fegyvert, amnesztiát kapnak. Eddig azonban nem sikerült komolyabb hadurat, vezetőt átcsábítani Kabul oldalára. Korábban az Európai Unió afgán missziójának helyettes vezetőjét és egy brit diplomatát is kutasított Kabul az országból, mert tárgyalt vezető tálibokkal.

Kérdés, mennyire áll érdekében a NATO-nak egy új politikai felállás megszilárdítása, melyben a tálibok is részesei a hatalomnak, illetve mikor jöhet ez létre? A szövetség sosem tudta megfogalmazni, mit nevezne sikernek Afganisztánban, hiszen hallgatólagosan elismerte, a lényeg a jelenlét. Egyelőre nem tudni, ebben a konszenzusban történt-e változás.