Van der Bellen sokak örömére továbbra is részt vesz a parlamenti munkában. A halk szavú, nagy tudású liberális gondolkodású gazdaságprofesszor azon kevés politikusok egyike, aki minden póz és hatásvadászat nélkül feladatát és beszélgetőpartnerét - az újságírókat is - mindig komolyan vette, a kérdésekre és problémákra átgondolt és nem szokványos válaszokat adott. Tizenegy év után válik meg a pártvezetéstől, s ez alatt az idő az addig inkább hőbörgő környezetvédőnek tekintett csapatból profi pártot, komolyan vehető, kormányzati felelősségre alkalmas politikai tényezőt kovácsolt. Most negyedszer jutott (volna) közel álma, a zöldek kormányrészvétele beteljesüléséhez, vagy legalábbis a koalíciós tárgyalások folytatásához. Különösen nagy tekintélyt szerzett amikor 2002-ben a már-már sikeres kormányalakítási tárgyalásokon néhány alapkövetelés mellett kitartva inkább az ellenzéki szerepet választotta - pedig tárgyalópartnere, a Néppárt meglepően sok engedményt tett. Mindezek ellenére a párt a mostani választáson éppen csak az előző eredményt érte el. Ahogyan Van der Bellen fogalmazott: úgy tűnik, Ausztriában nincs 10 százaléknál nagyobb tábora a kirekesztés elleni, az emberi jogokat és a környezetet védelmező politikának.

A professzor további érdeme, hogy sok más pártvezértől eltérően nem feledkezett meg az utód kineveléséről: a karintiai születésű, jogi végzettségű Glawischnigot méltó utódnak, éles eszű, felelős politikusnak tartják. Az új pártelnök egy televíziós újságíró felesége, és a Global 2000 jogi tanácsadójaként kezdte szakmai pályafutását, majd a bécsi önkormányzatnál dolgozott. 2002-ben választották meg Van der Bellen helyettesévé, s ekkor lett a parlament harmadik alelnöke.

A szóbeszédnek elejét véve közzétettek egy másik fontos személyi változást is. Josef Pröll, a Néppárt új (egyelőre ügyvezető) elnöke hivatalosan átvette a parlamenti frakció vezetését Wolfgang Schüssel exkancellártól.