Pozsonyi kormányfő legutóbb hivatalos látogatáson 2002-ben járt Budapesten - de csak azért, hogy elutasítsa a magyar státustörvény szlovákiai alkalmazását. Mikulás Dzurinda kormányzása idején azonban a kapcsolatokban jelentkező feszültségeket a Magyar Koalíció Pártjának kormányzati pozíciója és a két ország jól felfogott érdeke némiképp tompította, hiszen Szlovákia és Magyarország akkoriban együtt készült az Európai Unióba.

Robert Fico az előző kabinet reformjainak köszönhetően - gazdasági szempontból - sikeres ország vezetését vette át. Gazdaságilag kormánya azóta is eredményes, közben viszont hivatalos programmá emelte a nemzeti öntudat erősítését is. Fico koalíciós partnere, a szélsőséges Ján Slota ezt úgy értelmezi, hogy zöld jelzést kapott a magyarellenes kirohanásokhoz.

Mivel a szlovákiai gazdaság mozdonya előrehalad, egyre több polgár örülhet viszonylagos jólétének. Fico izmos populizmussal és nemzeti hevülettel veri vissza azokat a budapesti aggodalmakat, amelyek az északi szomszédainknál erősödő magyarellenességre mutatnak rá. A legújabbal is így tett; a csütörtöki budapesti fellépés formáját ráadásul a szlovákiai magyarok közül sem tartja mindenki a legszerencsésebbnek. A magyartalanságoktól hemzsegő és csak szlovák helységneveket tartalmazó honismereti tankönyv tényleg botrányos. Tény a dél-szlovákiai régiók megkülönböztetése is az uniós pályázatok elbírálásakor. De mindezt és az egyéb nyugtalanító szlovákiai jelenségeket talán mégsem ultimátumszerűen kellett volna felvetni, a jövő hétre kérve a választ, ahogy a magyar külügyminiszter tette - vélik sokan.

Nyilván a Fico által szorgalmazott kormányfői találkozó sem csodafegyver. Hiszen ugyanő például másfél éve egyezett meg Gyurcsány Ferenccel az Ipoly-hidak újjáépítéséről, ezekből azonban máig sem készült el egy sem. A szlovák miniszterelnök politikailag láthatóan nyeregben érezve magát, rendületlenül kormányfői találkozót szorgalmaz - fél szemmel persze Brüsszel felé pillogva.