India legitim atomhatalom lett
A szerződés történelmi jelentőségű és fontos fordulat az Egyesült Államok politikájában. Lehetővé válik, hogy amerikai vállalatok nukleáris fűtőanyagot és atomtechnológiákat szállítsanak Indiának, holott ez az ország mind ez idáig nem írta alá az atomsorompó-szerződést (NPT). India vállalta, hogy különválasztja katonai és polgári célú atomprogramját, és lehetővé teszi a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) számára, hogy ellenőrizze az atomenergia polgári hasznosítására szolgáló létesítményeit.
Abban ugyanakkor nézeteltérés van kialakulóban, hogy India folytathat-e a továbbiakban atomkísérleteket. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter korábban úgy nyilatkozott, hogy ez "súlyos következményeket" vonna maga után, és a szerződés automatikus felmondásához vezetne. Szingh kormányfő ugyanakkor úgy nyilatkozott: nem lehet megszabni Indiának, hogy ha azt nemzeti érdeke megköveteli, folytassa a kísérleteket. E kijelentése azonban feltehetően inkább Újdelhinek szólt, ahol a túlzott Amerika-barátság és a kísérletekről szóló washingtoni feltételek miatt Szinghnek júliusban bizalmi szavazással kellett szembenéznie a parlamentben.
Indiának nagy szüksége van a beszállításokra: fűtőanyag hiányában 17 atomreaktora csak ötvenszázalékosan üzemel. A világ egyik leggyorsabban növekedő gazdaságának pedig egyre nagyobb energiaszükséglete lesz. Jelenleg India energiaszükségletének három százalékát adja atomenergia, 2050-re ezt 25 százalékra akarják növelni. Ebben pedig nagy pénz van: az Amerikai-Indiai Üzleti Tanács (USIBC) 150 milliárdos lehetőségekről beszél. Erről persze mások sem akarnak lemaradni: Szingh kormányfő a héten írt alá szerződést Nicolas Sarkozy francia elnökkel, amelynek alapján francia cégek atomreaktorokat fognak építeni. Több cég oldalán Moszkva is lobbizik Újdelhiben.
India úgy érzi, hogy az úgynevezett "123-as egyezmény" miatt az egész világ máshogy fog tekinteni rá, és Kínával egy súlycsoportba kerül. Washington feltehetően az egyezménynyel egyensúlyozni akarja Peking térségbeli hatalmát. Az egyezmény nagy fricska az Indiával rivalizáló Pakisztánnak is, amely hindu szomszédjához hasonlóan szintén 1998-ban tesztelt sikerrel atomfegyvert, és nem írta alá az NPT-t. Már két évvel ezelőtt is nagy felháborodást keltett, hogy a "terror elleni háborúban" kulcsszövetséges Iszlámábádot nem ismeri el Washington, mint legitim atomhatalmat.
Juszuf Raza Gilani pakisztáni kormányfő éppen ezért tegnap kijelentette: "a mérföldkövet jelentő amerikai-indiai nukleáris együttműködési megállapodás megnyithatja az utat egy hasonló egyezmény előtt Pakisztán és az Egyesült Államok között". Hangsúlyozta, hogy országa is jogosan követelhet hasonló megállapodást. Persze Washingtonban nem feledkeztek meg róla, hogy a pakisztáni atombomba atyjának tekintett Abdul Kadir Hán atomfegyver készítéséhez szükséges nukleáris technológiát szállított Líbiába, Észak-Koreába és Iránba.
Bírálók szerint az 123-as egyezmény nagy károkat okoz a nukleáris fegyverek terjedése elleni globális törekvésnek. Washington új politikája egyúttal megnehezíti saját érvelését a például NPT-tag Iránnal szemben. Byron Dorgan demokrata szenátor az indiai egyezményről szóló vitában úgy érvelt: "ezzel az egyezménnyel Amerika azt üzeni, nyugodtan fejlessz ki atomfegyvereket szembemenve az ENSZ határozataival, és barátként fogadunk". Irán azt állítja, hogy békés célú atomprogramja van, de Washington és szövetségesei ebben kételkednek. David Kay volt amerikai fegyverzetellenőr tegnap úgy vélekedett, hogy Iránnak már csak kettő-öt évre van szüksége ahhoz, hogy atomfegyver birtokába. Szerinte egy katonai csapás azonban nem lenne hatékony, csupán egy-két évvel késleltetné az iráni atomfegyver kifejlesztését.
Az atomprogramokat vizsgáló NAÜ a napokban bejelentette: a szervezetnek nincsenek megfelelő jogosítványai arra, hogy előzetes bejelentés nélküli ellenőrzésekkel leleplezze az atomfegyver birtokába jutni akaró országok titkos nukleáris tevékenységét. Irán ügyében egyelőre egyik oldalt sem tudták megerősíteni igazában.
