Tegnap este kiszivárgott hírek szerint Wilhelm Molterer pénzügyminiszter, az ÖVP elnöke lemondott, s utódjául Josef Pröll környezetvédelmi minisztert jelölték. Molterer pártvezetői, alkancellári tevékenységét, a koalíció felmondásában vállalt szerepét épp oly sok bírálat érte belülről, mint ahogy a kampány irányítását is kifogásolták meghatározó politikusok. Molterer még a választás éjszakáján elismerte, hogy a 25,6 százalékos eredmény felér a vereséggel. A párt meghatározó politikusai nem zárják ki, hogy az ÖVP ellenzékbe vonul.

A szociáldemokraták táborában sincs felhőtlen öröm, a párt eddigi legrosszabb eredményét érte el. A hatszázalékos visszaesésből elsősorban a két szélsőjobboldali párt profitált, ám a hagyományosan a vörösökre szavazók közül igen sokan távolmaradtak. A kötelező kincstári optimizmus abban merül ki, hogy Werner Faymann-nak legalább a pár hónappal ezelőtti néppárti előnyt sikerült ledolgoznia. Az első nyilatkozatok alapján Faymann nem híve a kisebbségi kormányzásnak. Megfigyelők is kockázatosnak tartják e lehetőséget: a harmadik legerősebb párt, a 18 százalékot szerzett szélsőjobboldali Szabadságpárt vezére, Heinz-Christian Strache láthatóan igényt tart a kormányzásra, s valószínűleg mindent elkövetne a kisebbségi kabinet ellehetetlenítésére. Faymann legkorábban a jövő hét elején kap kormányalakítási megbízást - miután a levélszavazatok kiértékelésével megszületik a végleges eredmény.

A két egykor egy párthoz tartozó szélsőjobboldali vezető kiadósan ünnepelte a jelentős előretörést. Bár a kampányban ellenségesen viselkedtek egymással, s a választási eredményeket követően is hevesen cáfolták az újraegyesülési szándékot, Jörg Haider most utalt arra, hogy jobb köztük a viszony, mint ahogy az látszik. Főként ő szorgalmazná az együttműködést: a Szabadságpártból vezetésével kivált BZÖ a mostani 11 százalékkal sem olyan sikeres. A két párt ugyanazon a szélsőjobboldali alapokon áll, nincs különbség célkitűzései között sem, s együtt 29 százalékkal, a 183 fős parlamentben 56 mandátummal rendelkezne. Az elemzések azt mutatják, hogy az alacsonyan képzett munkások ma már nem a szociáldemokratákra, hanem a két szélsőjobboldali párt valamelyikére szavaznak. Meglepően sokan választották őket a fiatalok közül, s a már osztrák állampolgársággal rendelkező emigránsok számára is vonzóak. Alexander Van den Bellen, a zöldek vezetője, nem titkolva csalódását, úgy látja: valószínűleg Ausztriában a zöldek eszmevilága, a környezet és az emberi jogok védelme maximum 10 százalékos táborra számíthat, s ez nem függ a kampánytól, avagy más tényezőtől.