Bábel a Kölcseyben
Ugyanis ezt a mondatot (az adott nyelvre alkalmazva) tanította meg sok-sok önkéntes tanár a gimnáziumban, 27 különböző nyelven a diákoknak, hogy aztán az udvaron minden nyelven elhangozzék a kijelentés.
Izgatott tanárokba, és az órára meglepő fegyelemmel készülő diákokba botlik az ember a Kölcsey folyosóin. Gézárt Phuong is ott sodródik a bábeli zűrzavarban. A 25 éve Magyarországon élő vietnami közgazdász asszony kölcseys lánya kedvéért vállalta el a különleges nyelvórát. - Ez a nap nem csak a nyelvekről szól, mindenféle kultúrával megismerkedhetnek a diákok - mondja az órára várva.
A Nyelvek Európai Napja megünneplésének eme igen leleményes módja Lotfi Éva tanárnő fejéből pattant ki. Az óraadók mind önkéntes alapon jöttek, van köztük iráni fogorvos, albán szülő.
Becsöngetnek a 27 nyelvórára, ki-ki mehet svédet, csehet, eszperantót hallgatni. A spanyol és a beás nyelvórák bizonyultak a legnépszerűbbek. - Azért választottam az arabot, mert ezzel a nyelvvel valószínűleg soha nem fogok találkozni - mondja egy mosolygós lány. - Voltam Egyiptomban, nagyon tetszett a feeling, pár szót már akkor is megtanultam, nem kizárt, hogy egyszer komolyan belevágok - mondja egy 13.-os fiú az arabórára várva. - Még soha nem hallottam perzsát, az egzotikussága vonzott - magyarázza egy másik lány az iráni zászlóval ellátott teremajtó mögött.
Ahány nyelv, annyi szokás, s annyi tanítási stílus. Míg az ELTE arab tanszékéről érkezett tanár a sémi nyelvcsalád mássalhangzókból álló nyelvének rejtelmeit magyarázza, a szomszédos teremben perzsául, angolul, magyarul folyik a döcögős beszélgetés. És annyit megtanulunk, ha Iránban járunk, így kell kezdenünk a párbeszédet: - Szálam! (Üdv!) - Csetori? (Hogy vagy?) - Hutab. (Jól.) Bekukkantunk egy másik terembe, és érdekes dolgokat tanulunk a szakéről, a japán rizspálinkáról. Kiderül, hogy a szake szó alkoholt jelent, és nem a rizspálinkát. És, hogy japán szokás szerint soha nem töltünk magunknak, mindig a hierarchiában lejjebb álló tölt először a felettesének, aki aztán viszonozza a kedvességet. Így aztán mindenki jól érzi magát, kivált a cég legalacsonyabb beosztottja. Benézek az albánórára is. Itt én is kapok egy fénymásolt bevezetőt az albán nyelvbe, és egy miniszótárt, ahol újra megtanulom, hogy a köszönömöt úgy mondjuk: Faleminderit! A jelnyelv órán pedig megtudom, hogy jó étvágyat, az asztalon kopogva kell kívánni.
"A magyar, mint idegen nyelv" a két tannyelvű Kölcsey francia lektorában ölt testet, aki az udvaron levezényli a 27 mondat bemutatását: jöjjön "a legbeszélőbb nyelv a világon, kínaiul" - vállalja teljes lelkesedéssel a szerepet. És úgy tűnik, az udvaron mindenki boldog, hogy ismer még egy nyelvet.
