Képtelenek beilleszkedni a fogadó országba: jó néhányan ezért adják fel, általában már az első három évben. Persze nem mindenki megy haza, akad, aki másik országba megy tovább (ezt hívják másodlagos migrációnak). A szülőhazába rendszerint akkor térnek vissza, ha ott érezhetően javult a gazdasági helyzet. Igaz, nemegyszer előfordul - derül ki az OECD idei jelentéséből -, hogy a bevándorlók egyszerűen hazavágynak.

Török emigránsoknál figyelték meg Németországban, hogy nagyobb számban akkor vándoroltak vissza, amikor a török gazdaság éppen fellendülőben volt. De számítanak a befogadó országban történtek is: sok portugál bevándorló az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején azért szedte a sátorfáját, mert választott (nyugat-európai) hazájában hanyatlott a gazdaság. Természetesen közrejátszott az is, hogy Portugália az 1974-es "szegfűk forradalma" után megszabadult végre a diktatúrától.

Prózai oka is lehet a hazatérésnek, például az, hogy a bevándorlóknak sikerült elég pénzt összespórolniuk. Sőt, nemcsak anyagilag járhatnak jól a (többéves) kitérővel: a külföldön szerzett tapasztalatokkal gyakran odahaza is jobb állást kapnak. Ezzel egyébként nemcsak szakértelmet, hanem kapcsolatokat, azaz társadalmi tőkét is magukkal visznek - nem beszélve az "igazi" tőkéről.

Érdekes következtetésekre jutottak, amikor megfigyelték az EU-tagállamokból visszatérő emigránsok összetételét. Elsősorban a huszonéves fiatalok, illetve a nyugdíjaskorúak döntenek úgy, hogy hazamennek. Szakértők szerint ez azért van, mert ha valaki már kihúzott valahol három-öt évet, a legtöbbször "ott ragad". Tizenöt-húsz év elteltével azonban ismét nőni kezd a visszavándorlási kedv.

Ugyancsak a végletekbe ütközünk, ha a visszaköltözők iskolázottságát vizsgáljuk. A leginkább és a legkevésbé képzett bevándorlók hajlamosak lemondani a külföldi kalandról - az előbbiek vélhetően azért, mert bárhol elboldogulnak, az utóbbiak pedig, mert sehol.

Romániából ki - Olaszországba be

Több EU-tagállam - Olaszország, Spanyolország, Írország és Nagy-Britannia - továbbra is jelentős célországai a munkavállalási migrációnak. A tartós bevándorlók körülbelül negyven százaléka munkával kapcsolatos céllal érkezik.

A legtöbb bevándorlót adó húsz ország tette ki a 2006. évi összes beáramlás hatvan százalékát - az élen Kínával, Lengyelországgal és Romániával. A 2006-ban véget érő hatéves időszak során Romániában és Lengyelországban történt
a legnagyobb növekedés. Ezzel szemben 2000 óta mérsékelten csökken a beáramlás Törökországból és Oroszországból.

2006 már a negyedik olyan év volt, amikor csökkent az OECD-országokban menedéket keresők száma. Az Egyesült Államok volt a legnagyobb befogadó ország 41 ezer fővel, míg Franciaország, Németország és Nagy-Britannia a 20-30 ezer fős sávba estek. A legtöbb menedékkérő Irakból, Szerbiából és Montenegróból érkezik.

Menedékkérőt igazoltat egy rendőr Brüsszelben