Álszent kozmetikázásnak tarják a prostituáltak és a kiskorúak jogait védő szervezetek az olasz utcák megtisztítását a testét áruló hetvenezer nőtől (96 százalék) és férfitől - akiknek fele külföldi (többségében román, albán, nigériai), húsz százalék kiskorú, 30 ezren pedig a havonta 90 millió eurós bevétellel gazdagodó bűnszervezetek rabszolgái. A kliensek számát kilencmillióra teszik.

A piros lámpás házakat 1958-ban zárták be Olaszországban, és a "testüket pénzért áruló nőktől elborzadó" miniszter most ismét lakásba, lokálba zárná őket, nehogy a félmeztelen prostik az utcasarkon rontsák a közmorált. Mióta ennyire prűd a nem régen még táncosnőként aktfotókon pózoló Carfagna? - kérdeznek vissza a prostik egyesületei, amelyek szerint a négy fal közé szorított prostitúció éppen hogy a futtató maffiát segíti.

Megvalósíthatatlan - teszik hozzá a szakmabeliek, akik szerint nehéz lesz ennyi prostituáltat rajtakapni az áralku vagy az aktus közben. "Majd a buszmegállóban várakozunk, az nem tilos" - hallani Róma utcáin, ahol a Vatikántól pár percre brazilok árulják magukat fényes nappal. A külföldi prostituáltak szerint a háttérben a Berlusconi-kormány idegenellenessége áll: az utcán a külföldiek vannak, az olasz prostik eddig is lakásban dolgoztak.

Az újabb közbiztonsági intézkedés nem tetszik az igazságügy-miniszternek sem, aki már nem tudja hova tenni a bűnözőket. 55 831 a rabok száma az ennél tízezerrel kevesebbre tervezett 205 olasz börtönben, ahol havonta ezerrel emelkedik a létszám. A börtönlázadástól tartó Angelino Alfano az elektronikus karperecben látja a megoldást a két évnél kevesebb hátralevő büntetésű, nem viszszaeső, nem veszélyes elítélteknél. Így 4100 olasz és 3300 külföldi előtt nyitná meg a cellát, az utóbbiakat azonnal kiutasítva az országból. Javaslatát elsőként az északi ligás belügyminiszter, Roberto Maroni vetette el, aki szerint az egyetlen megoldás új börtönök építése. Amnesztia utoljára 1990-ben volt Itáliában.