Cserbenhagytuk Európát
A lisszaboni szerződés jövője. Ez az íreken és az ír kormányon múlik. Nagy-Britannia ratifikálta a szerződést, mert hisz abban, hogy ezek jó szabályok egy modern Európa számára. Az írek azonban nemet mondtak, és ezt az álláspontot tiszteletben kell tartanunk. A szabályok szerint a legnagyobb és a legkisebb tagállamnak is joga van nemet mondania. A dublini kormány azt mondta, lehetséges, hogy ismét szavaznak róla. Az viszont biztos, hogy nem fogjuk újratárgyalni a lisszaboni szerződést.
Vita Európa jövőjéről. Az írek olyan okokból mondtak nemet a lisszaboni szerződésre, amelyeknek semmi közük nem volt magához a megállapodáshoz. Európa nem segített magán azzal, hogy hét-nyolc évet töltött egy olyan szerződés megvitatásával, amely kétségkívül jó az unió számára, ám a szervezet belső szerkezetéről szól. Olyan vitára van szükség, amely választ ad a munkanélküliség, a klímaváltozás, a gazdaság, a biztonság és az emberi jogok kérdéseire. Az emberek Budapesten vagy Birminghamben arról akarnak hallani, hogyan teszi az EU az életüket jobbá és biztonságosabbá, a környezetet tisztábbá. Kollektíven cserbenhagytuk Európát az elmúlt nyolc évben azzal, hogy nem folytattuk le ezt a párbeszédet Európáról.
EU-orosz viszony. Az EU és Oroszország közös érdeke, hogy szoros és jó kapcsolatokat ápoljon egymással. Gazdaságilag egymásra támaszkodunk, és a jelentős kérdésekben (mint például Irán és a nukleáris fegyverek elterjedése) közösek a céljaink. Ám határozottnak kell lennünk, és Oroszország szemébe kell mondanunk az igazságot: ott nem úgy fejlődött a demokrácia, ahogyan reméltük, a beavatkozás Grúziában katonailag aránytalan, diplomáciailag pedig jogtalan volt. A két szakadár tartomány elismerése elfogadhatatlan, mert destabilizálhatja a régiót.
