érdés azonban, hogy a kormányfő és tavalyi elődje, a PR-t vezető Viktor Janukovics képes lesz-e megállapodni a posztok elosztásáról, meg tudják-e győzni a koalíciókötés szükségességéről a pártvezérekhez közel álló üzleti köröket.

Az első lépéseket a 450 fős parlament kétharmadát lefedő két frakció már megtette, miután közösen szavazta meg a narancsos koalíció szakításához vezető törvényt az elnöki jogkörök szűkítéséről, amely nyomán Ukrajna elnökiből parlamentáris köztársasággá válhat.

- Az elnök ideje és személyesen Juscsenkóé elmúlt. A társadalom és a politikai elit ellenében megvalósítandó "nyugatosítás" elnöki projektje elbukott - mondta lapunknak Mihail Pogrebinszkij. A kijevi politológus szerint a Nyugat-Ukrajnában erős BJUT és a többségében orosz ajkú Kelet-Ukrajna által támogatott PR szövetsége kompromisszumot teremthet a kettészakadt országban.

Bár Timosenkónak az eddig antidemokratikusnak és oroszbarátnak kikiáltott PR-rel való szövetsége nyomán szűkülhet saját szavazótábora, Pogrebinszkij szerint az igazi kérdés az, hogy a PR "szürke eminenciása", Rinat Ahmetov miként fogadja Timosenkót. A multimilliárdos nagyvállalkozó ugyanis a Juscsenkóval kötendő szövetséget támogatta, amely azonban elmaradt a tavalyi rendkívüli parlamenti választások után, és a pártja ellenzékbe szorult.

A NATO-tagságot népszavazáshoz kötő Janukovics és a magát eddig az euroatlanti integráció híveként meghatározó Timosenko közeledése Pogrebinszkij szerint a kormányfő gyakorlatiasságára vezethető vissza. - Az Egyesült Államok egyértelműen Juscsenkót támogatja, az EU inkább semleges, így Timosenko békülékenyebb hangot volt kénytelen megütni Moszkvával is. Nem "oroszbarát" vagy "nyugatbarát", egyszerűen tud számolni, ellentétben a környezetétől egyre inkább elszakadó Juscsenkótól - vonta meg a mérleget az elemző.

Kijevből jelenti
kiküldött tudósítónk,