A választás mérgezi az ukrán narancsot
A narancsos koalíció konfliktusa a 2009 végén esedékes ukrán elnökválasztás előcsatározásaként is értelmezhető, különösen miután Julia Timosenko hétfői sajtótájékoztatóján bejelentette: nem fog kimaradni a megmérettetésből.
A Viktor Juscsenko elnökkel eddig is ellentmondásos szövetségben lévő Timosenko szerint az elnök csak "Nyugaton kíván pontokat szerezni azzal", hogy feszültséget teremt Moszkva és Kijev között az ukrajnai Krím félszigeten állomásozó orosz fekete-tengeri flotta ügyében. (Juscsenko nem kívánja meghosszabbítani a szevasztopoli bázis 2017-ig szóló orosz használati jogát.) Bár Timosenko politikailag a nyugati integráció és a Moszkvától való távolodás híveként határozta meg magát, mostani kijelentése nem meglepő azután, hogy az orosz ajkú kelet-ukrajnaiak támogatását élvező, eddig kibékíthetetlen ellenfélnek tekintett Régiók Pártjával (PR) közösen szavazott a múlt héten az államfő mozgásterének további szűkítésére, felvázolva ezzel egy BJUT-PR-koalíciót.
Bár Timosenko továbbra is fenntartotta a narancsos koalíció lehetőségét, az elnökkel szembeni fellépése ezt az utat lezárta, miután a kormányfő kijelentette: a nemzetbiztonsági tanács az 1937-es évhez hasonló politikai nyomás alatt áll, pártja tagjait és őt magát is állandó megfigyelés alatt tartják. Szerinte ezzel függ össze az is, hogy csütörtökre ügyészi idézést kapott. (Tanúként kell vallania a Juscsenko elleni 2004-es mérgezési ügyről, amellyel a narancsos forradalom idején az orosz titkosszolgálatokat vádolták.) Egyúttal megemlítette, hogy a jövőben szükség lenne az államfő mentelmi jogának megvonására is.
Az évek óta patthelyzetben lévő ukrán politikai erőviszonyok kimozdítására tett lépés lehet Timosenko kísérlete és egyelőre nincs arról szó, hogy a Viktor Janukovics vezette PR-rel hosszú távú szövetséget kívánna kötni, már csak azért sem, mert Janukovics maga is indulni kíván a legközelebbi elnökválasztáson. A Juscsenko elleni támadással - az államfő maga is pályázik újabb elnöki mandátumra - Timosenko célja vélhetően az államfő egyre szűkülő, már csupán hét százalék alatti támogatást élvező politikai bázisának felszámolása. Az ezt biztosító, az elnöki vétót semmissé tevő, kétharmados többséget biztosító BJUT-PR-koalíció szépséghibája azonban az, hogy Timosenkónak és Janukovicsnak meg kellene állapodnia a kormányzati posztok elosztásáról, ami egyelőre valószínűtlenebbnek látszik, mint egy újabb rendkívüli választás.
