Nagyapja a Tanácsköztársaság után menekült el Magyarországról, ő már nem beszél magyarul. Hamarosan Moszkvába utazik, ahol a Francia- Orosz Társadalomtudományi Központ vezetője lesz.

Radvanyi emlékeztet arra, hogy az új korszak első grúz elnöke, a nacionalista Zviad Gamszahurdia rendkívül bizalmatlan volt nemcsak Moszkvával, de Washingtonnal szemben is. Vezetése alatt nagyon megromlottak a kapcsolatok Oszétiával és Abháziával, akik Oroszország segítségével megnyerték a grúzok elleni polgárháborút. Tbiliszi ezután közeledett az Európai Unióhoz és az Egyesült Államokhoz, Mikhail Szaakasvili hatalomra kerülése óta megerősödtek a grúz-amerikai kapcsolatok. A manhattani exügyvéd Washington legnagyobb barátjának a szerepét játssza el; ez kiválóan illeszkedik az USA stratégiájába, amely egyrészt minél több Oroszországgal határos államban akar befolyást szerezni, másrészt ellenőrzést szeretne a Kaszpi-tenger olajkincsének kiaknázásában és forgalmazásában. A mostani konfliktust nem az oroszok kezdték el, de természetesen manipulálták és kihasználták a grúzok ellen fellépő kisebbségeket. A tbiliszi stratégák úgy gondolták, különösebb kockázat nélkül megtámadhatják Dél-Oszétiát. Az oroszok éltek a lehetőséggel és a vártnál súlyosabb támadással reagáltak. Szaakasvili 2004-ben több mint 90 százalékos szavazati aránynyal lett elnök, az idén januárban éppen csak megnyerte a választást és egyre népszerűtlenebbé vált honfitársai körében. Ennek az a fő oka, hogy túl gyorsan akarta megreformálni Grúziát, amely ma erősen megosztott, válságban lévő ország. Ezen a helyzeten akart változtatni az államfő a kis köztársaság visszafoglalásával. A francia szakértő úgy látja, Szaakasvili meggyengülve került ki a konfliktusból és hamarosan válaszolnia kell a grúzok egyre erősebb kritikáira.

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mi legyen a grúz hadsereggel? A három kaukázusi köztársaság, Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország "túlfegyverzett" állapotban van, számos országból kapják a fegyvereket és ez állandó robbanásveszélyt hordoz magában. Amennyire indokolt Grúzia gazdasági újjáépítésének segítése, annyira nyugtalanító az ország esetleges újrafegyverzése. Jean Radvanyi szerint az orosz-grúz konfliktus megmutatta az USA stratégiai gyengeségét a térségben és feladta a leckét az EU-nak is: a tagállamoknak végre ki kell találniuk egy koherens és kiegyensúlyozott Oroszország-politikát. Ennek keretében meg kell értetniük az oroszokkal, hogy nem tehetnek meg akármit, de egyúttal figyelembe kell venni Moszkva stratégiai érdekeit is. Véget kell vetni a kettős mércének, és el kell fogadni, hogy a Nyugat nem vádolhatja meg Oroszországot azzal, amit maga is megtesz saját hatalmi övezetében: a legutóbbi példa erre természetesen Koszovó függetlenségének elismerése. Az orosz társadalom sohasem volt annyira nyitott, mint manapság, ez jó lehetőségeket kínál az érdemi párbeszédhez.