Így elejét lehet venni a további panaszoknak, és a társadalom saját kezébe veheti majd sorsának intézését. Ehhez mindjárt pénzt is adnának: a 40 milliárdos éves olajbevételt (illetve az abból a népet megillető részt) elosztják majd a lakosság között, és abból mindenki önállóan intézheti az ügyeit. Az időzítésről annyit tudni, hogy a vágyott közvetlen demokrácia 2009-től lépne életbe, és Kadhafi csupán a külügyi, a védelmi és az igazságügyi tárcát kímélné. Az elnök ugyan elismerte, hogy az első időkben lehet némi káosz, de bízik benne, hogy a társadalom lépésről lépésre újraszervezi majd magát.

Nem tudni, mennyire vehetők komolyan Kadhafi legújabb reformtervei: a bürokrácia leépítését az idén már márciusban is beígérte, de azóta semmi sem történt, pedig akkor számszerűsítette, egészen pontosan 37 milliárd dollárra tette az összeget, amit a rosszul működő minisztériumok elvertek - emlékeztet az AFP francia hírügynökség. Azt csak találgatni lehet, hogy az amúgy is magas munkanélküliséggel küzdő Líbiában hova vezetne újabb több tízezer ember elbocsátása.

A külföldi befektetők sem tudják, hogy örüljenek-e vagy sem a sajátos reformterveknek. Bár a líbiai közhivatalok korruptsága messze földön hírhedt, és annak leküzdését évek óta szorgalmazzák a megfigyelők, a kaotikus állapot sem épp a vágyálmuk. Az olasz energetikai vállalat, az ENI mindenesetre egyelőre nem aggódik: miután Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök a múlt héten lezárta a múltbeli vitákat Kadhafival, és ötmilliárd dolláros kártérítést ígért a 40 évnyi gyarmati múlt megpróbáltatásaiért cserébe. (az összeget 25 év alatt folyósítják), ugyanakkor az ENI gáz- és olajkitermelési engedélyét 25 évvel meghoszszabbították.

Ma Tripoliba várják Condoleezza Rice amerikai külügyminisztert is, aki 50 éve az első magas rangú diplomataként utazik az észak-afrikai országba. Rice látogatása megadhatja a zöld jelzést az amerikai vállalatoknak is, amelyek a Líbiai elleni szankciók 2003-ös feloldása óta is csak óvatosan merészkedtek az észak-afrikai országba. Az elemzők ugyan sok szempontból továbbra is bizonytalannak ítélik a líbiai rendszert, de a Chevrontól az ExxonMobilig egy sor olajcég máris úgy látja: a remélt nyereség megéri a kockázatot. Ráadásul Rice látogatásával Washington egyértelműen üzen Észak-Koreának és Iránnak is: amennyiben egy ország hajlandó "jó útra" térni (vagyis feladni a tömegpusztító fegyverek fejlesztésére irányuló terveit), akkor azért "jutalom" (értsd: befektetések, illetve politikai és biztonságpolitikai együttműködés) jár. Kadhafival az első tárgyalásokat egyébként Tom Lantos folytatta, aki meg volt győződve róla, hogy Amerika ellenségeivel is érdemes párbeszédet folytatni.

Moammer el-Kadhafi