Rosenberget a nürnbergi perben háborús bűnök vádjával halálra ítélték, és 1946-ban felakasztották. A náci gépezet működésére új fényt vető napló ekkor még megvolt, a per után azonban nyoma veszett. A birodalom külügyeivel is foglalkozó náci főideológus feljegyzései után indított hetvenévnyi hajsza idén áprilisban ért véget, amikor is a naplót megtalálták egy egyetemi tanár, Herbert Richardson lewistoni lakásán.

Minden valószínűség szerint az egyik ügyész, Robert Kempner csempészte a naplót az Egyesült Államokba a per után. Kempner az 1930-as években szökött a nácik elől az USA-ba, és csupán a nürnbergi perek miatt tért vissza Németországba. Az ő nevéhez fűződik „a zsidókérdés végső megoldásának” megtervezésére tartott 1942-es wannsee-i konferencia jegyzőkönyvének felderítése. Kempner emlékirataiban idézett Rosenberg naplójából, majd 1956-ban egy német történész is közölt 1939-es és 1940-es bejegyzéseket.

Kempner 1993-as halála után a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum több dokumentumot is megszerzett, de a napló nem került elő. Henry Mayer, a múzeum vezető kutatója elmesélte, hogy a napló utáni vadászat 1996-ra nyúlik vissza: ekkor kereste meg az intézményt Kempner két titkára a Rosenberg-papírokkal kapcsolatban. A múzeum munkatársai több iratot át is néztek, később azonban észrevették, hogy egy csomó dokumentum eltűnt. Kiderült, hogy a két tikár és egy harmadik férfi vitte el a papírokat. Végül idén találták meg az egyetemi tanár otthonában a naplót egy volt FBI-ügynök segítségével.

A német kézírásos dokumentum szélesebb rálátást kínál a Harmadik Birodalom politikájára és gyakorlatára, illetve kendőzetlen betekintést nyújt egy náci vezető gondolataiba is, mondták tegnap az illetékesek a naplót bemutató sajtótájékoztatón. – Ez a 400 oldal ablakot nyit az emberi történelem egyik legnagyobb gonosztettének sötét szellemére – mondta John Morton, az elveszett kulturális javak ügyében vizsgálódó Bevándorlási és Vámügyi Hivatal igazgatója. Hozzátette: a feljegyzéseknek azért van különös jelentősége, mert az idő előrehaladtával egyre kevesebb holokauszt-túlélő tud arról beszámolni, hogy mi is történt valójában. A napló után 17 évig kutató Mayer szerint „elképesztő új bizonyítékokat” lehet kihámozni a szövegből, amelyek akár a hivatalos történetírásnak is ellentmondhatnak. A napló 1936 tavaszától 1944 teléig tartalmazó bejegyzései új megvilágításba helyezhetik azt is, hogy a keleti régió biztosaként pontosan milyen szerepe volt Rosenbergnek, illetve milyen volt a kapcsolata a többi náci vezetővel.

A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumba kerülő napló angolra fordítása most is tart, de néhány lapot már megmutattak az amerikai újságíróknak. Az egyik 1941-re dátumozott bejegyzésben Rosenberg büszkén arról ír, hogy „az európai történelemben először tíz nemzet képviselője vett részt egy zsidóellenes konferencián azzal a világos programmal, hogy eltüntessék ezt a fajt Európából”. Az 1941-es év végén arról az értesüléséről számol be, hogy Sztálin parancsba adta 400 ezer volgai német Szibériába hurcolását, gyakorlatilag meggyilkolását. Rosenberg leírja, azt javasolta, üzenjék meg, hogyha a mészárlás megtörténik, akkor Németország megbünteti a közép-európai zsidókat. A Hitler által a műkincsek begyűjtésével is megbízott Rosenberg ír az 1936-os olimpiai játékokról is, és megjegyzi, hogy a britek nagyon mérgesek voltak, amikor „az amerikai négerek megszorongatták a sportolójukat”.