Tavaly júliusban Carromero vezette azt a gépkocsit, amely egy fának ütközött Havannától több száz kilométerre, és a balesetben életét vesztette a kubai ellenzék nemzetközi tekintélyű alakja, az Európai Parlament Szaharov-díjával kitüntetett Oswaldo Paya és egy társa, Harold Cepero. Carromerót Kubában bűnösnek találták gondatlan emberölés miatt, és el is ítélték négy évre, ám aztán kiadták Spanyolországnak, hogy ott tölthesse le büntetését, Spanyolországban pedig engedélyezték, hogy felügyelet mellett szabadlábra kerüljön.

Paya családja kezdettől fogva azt állította, hogy az autót hátulról egy másik jármű meglökte, és ez okozta a halálos balesetet. Carromero mostanáig hallgatott arról, hogy valójában mi is történt. A Washington Postnak azzal magyarázta most a megszólalást, hogy felkereste őt az elhunyt Paya lánya, Rosa María az elmúlt héten, s akkor döntött úgy, hogy nem titkolja tovább az igazságot. Elmondása szerint attól kezdve, hogy Havannából a gépkocsival elindultak, nyilvánvalóan a kubai szervek autója követte őket, még csak nem is igen titokban, hisz például a másik jármű megvárta, amíg tankolnak, majd újra követte őket. Útközben aztán észrevették, hogy legalább két ízben is másik autó vette át követésüket. Végül egészen közel haladt a kíséret az autójuk mögött, hátranézett a visszapillantón, amikor kapták a lökést. „Elveszíthettem az ellenőrzést az autó felett, és alighanem a tudatomat is – legalábbis úgy hiszem, ugyanis ettől kezdve az emlékeim nem világosak, talán a nekem adott gyógyszerek miatt” – mondta Carromero. Amire emlékszik, hogy egy korszerű kisbuszba, talán mentőautóba ültették, de nem volt ott sem Paya, sem Cepero, sem a kocsi negyedik, svéd utasa sem. Aztán újra elvesztette az eszméletét. Legközelebb már a kórházban tért magához, és a kubai belügyminisztérium egyenruháját viselő nő kezdte kérdezgetni. Azt mondta neki, hogy hátulról egy autó nekiütközött az általa vezetett gépkocsinak. A nő jegyzetelt, majd "felszólított, hogy írjam alá a nyilatkozatomat". Ezután egy ápolónő közölte, hogy intravénásan vért vesznek tőle, illetve nyugtatót kap. A nyugtatózás majd egy hétig tartott.

Ettől kezdve lefilmezték a kihallgatásokat. Azt állították, nem úgy történt a baleset, miként ő elmondta, és figyelmeztették, hogy vigyáznia kell, mit mond, mert a dolgok eszerint alakulhatnak jól vagy rosszul. „Aztán jött egy magát kormányzati szakértőnek nevező férfi, aki elmondta, ha elfogadom a történtek hivatalos változatát, nem fog történni velem semmi” – mesélte Carromero. Lehet, hogy a beadott gyógyszer is hatott, de többször is el kellett ismételnie a baleset állítólagos részleteit, úgy, ahogy a kubaiak diktálták. És hozták az új nyilatkozatot, amelyben a rossz útburkolatról, lyukakról és fáról, illetve az útviszonyokhoz képest túl nagy sebességről volt szó. Pedig ez nem így volt, hiszen nem törtek ki az autó ablakai, nem nyílt ki a légzsák sem, ő és az ugyancsak elöl ülő svéd fiatalember súlyos sérülés nélkül megúszta a balesetet.

A Washington Post újságírója ekkor megkérdezte, milyen körülmények között készült az a videofelvétel, amelyen Carromero utólag beszélt a balesetről, és amelyet a hatóságok később bemutattak az újságíróknak. Carromero szerint a kórházból a bayamói börtönbe vitték, ahol egy ideig nem volt módja kommunikálni senkivel. Aztán áthelyezték a börtön egészségügyi szobájába, ahol volt már egy kubai fogoly. Az állapotok rémisztőek voltak, rovarok csipkedték. Az arca és bal szeme be volt gyulladva, és úgy beszélt, mintha kábítószer hatása alatt állna. Egy tiszt hozott egy füzetet, annak feltartott lapjait olvasta fel – állította Carromero, köszönetet mondva a spanyol hatóságoknak, amelyek elérték, hogy hazatérhessen. „Megértem, hogy noha ártatlan vagyok, a Kuba és Spanyolország közti megállapodás értelmében korlátozott továbbra is a szabadságom" – tette hozzá.

A Washington Post cikkét követően José Manuel García-Margallo spanyol külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy neki nem volt tudomása arról, hogy Carromeróék Kubában balesetet szenvedett gépkocsiját hátulról egy másik autó meglökte volna.