A géppel írott leltári listán 16 558 mű szerepel, ezeket az 1930-as évek második felében a náci párt kivette a német múzeumok gyűjteményeiből, majd 1937-ben nagy kiállítást rendeztek belőlük, mielőtt a festmények, grafikák és szobrok nagy részét megsemmisítették vagy eladták volna. Az "elfajzott művészethez" sorolt alkotók közül sokan (így Paul Klee, Ernst Barlach, Max Ernst, George Grosz, Ernst Ludwig Kirchner) üldöztetésnek voltak kitéve a náci uralom alatt, nem gyakorolhatták hivatásukat, és kiállításokon sem mutathatták be műveiket.

A náci propagandaminisztérium által 1941-42-ben összeállított lista két kötetből áll, és alfabetikus rendben gyűjti össze az érintett városok közgyűjteményeit Aachentől Zwickauig. Az első kötet (A-G) két példánya túlélte a háborút berlini archívumokban, a második kötetről (G-Z) úgy tudták, hogy elveszett. 1966-ban Henrich Fischer londoni műkereskedő felesége váratlanul egy példányt a V&A művészeti könyvtárának ajándékozott. Mindmáig rejtély övezi, miként szerezte meg az 1939-ben Bécsből elmenekült Fischer ezt a példányt.

A londoni múzeumban őrzött példány mikrofilmen és nyomtatva kutatható volt, ám csak igen kevesen foglalkoztak e kulcsfontosságú dokumentum tanulmányozásával - olvasható a The Art Newspaper honlapján.

Martin Rothnak, a múzeum igazgatójának csupán a múlt évben jutott tudomására a lista létezése, és ő indította el az iratok szkennelését és közzétételét a múzeum honlapján. A stuttgarti születésű Roth a drezdai állami művészeti gyűjtemények vezérigazgatója volt, mielőtt 2011-ben Londonba érkezett. Véleménye szerint a múzeum birtokában lévő dokumentum felbecsülhetetlen értékű forrás, amelyet nemzetközileg elérhetővé kell tenni.

A V&A döntése a lista nyilvánosságra hozataláról különösen időszerű annak fényében, hogy múlt év novemberében Münchenben Hildebrand Gurlitt műkereskedő fia, Cornelius Gurlitt müncheni lakásában festménygyűjteményre bukkantak, amely az üldözöttektől a nácizmus idején elrabolt több mint 1400 műkincset rejtett.

A V&A listáját február elején teszik közzé. A leltár azonosítja a legtöbb műalkotás vevőjét és az árat is. A listán X-jelzéssel szerepelnek azok a művek is, amelyeket annak idején megsemmisítettek. Mintegy ötezer festményről, grafikáról és nyomatról úgy tudják a szakemberek, hogy elégették azokat a berlini tűzoltóság udvarán 1939-ben. Az első vizsgálat szerint a listán Hildebrand Gurlitt, aki a nácik megbízásából egyebek mellett műtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, többször is vevőként van feltüntetve.