Koszovó nem lehet alap a Szíria elleni csapáshoz
A szakértő két elvi lehetőséget lát a jogilag megalapozott beavatkozásra Szíriában. Az egyik az önvédelem jogára épül, amelyre a törökök hivatkozhatnának, ha, mint korábban történt, támadás éri őket Szíria területéről. A másik lehetőséget pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsa kényszerintézkedései jelenthetik. Más kérdés, hogy a BT-ben vétójoggal rendelkező Oroszország ellenkezése eddig akadályozta ez utóbbit.
Utoljára a 2011-es líbiai intervenció idején volt rá példa, hogy a BT korlátozottan ugyan, a civilek védelmére hivatkozva felhatalmazta a nemzetközi közösséget a beavatkozásra, kizárva az ország területi megszállását – emlékeztetett Lattmann, aki szerint a NATO 1999-es koszovói beavatkozása legfeljebb politikai párhuzamnak jó, jogi alapnak semmiképp. „Politikusok ugyan emlegetik ezt a példát, de a nemzetközi jogban azóta is vitatott – pró és kontra – az atlanti szövetség 1999-es beavatkozása Belgrád ellen”. Vasárnap a Guardian cikkezett arról, hogy a NATO-szövetségesek ENSZ-mandátum nélkül is beavatkozhatnak Szíriában, az 1999-es koszovói háborúba beavatkozó „humanitárius intervenció” igazolhatja ezt a katonai lépést az Aszad-rezsimmel szemben.
Lattmann szerint ha bizonyságot is nyer, hogy a damaszkuszi rezsim bevetett vegyi fegyvert civilek és felkelők ellen, az háborús bűncselekménynek számít, de jogi szempontból nem különbözik attól, mint ha mondjuk kalasnyikovokkal lőnének le ugyanannyi – több száz, a szír ellenzék korábbi közlése szerint 1300 – embert. „A nemzetközi jogrend nem hatalmaz fel senkit arra, hogy beavatkozzon csak azért, mert vegyifegyver-támadásra került sor. Ezt csak az ENSZ BT teheti meg, ugyanazon a módon, amelyet már említettünk. Vagyis, ha bebizonyosodik a gáztámadás, attól még a jogi helyzet nem változik, legfeljebb a politikai dinamika gyorsulhat fel. Mégpedig azért, mert Oroszország és Kína számára is egyre védhetetlenebbé válik egy olyan államnak a védelme, amely ilyen módon lép fel saját polgáraival szemben”.
A nemzetközi jogász emlékeztet egy közkeletű tévedésre a 2003-as iraki háborúval kapcsolatban: „Azt szokták mondani, hogy azért volt jogtalan a beavatkozás Szaddam Husszein rendszerével szemben, mert nem találtak tömegpusztító fegyvereket. Először is megtalálták a mindenki által már akkor is ismert vegyifegyver-program nyomait, valamint élesítetlen, illetve az átfogó program meglétére utaló nyomokat, használhatatlan eszközöket. De a lényeg az, hogy a tömegpusztító fegyverek bebizonyított léte sem igazolja a fegyveres beavatkozást, legalábbis a nemzetközi jog szerint.”
