Könnygázba fojtott elkeseredettség
A hét elejére a platinabányászat után az arany kitermelésére is átterjedtek a zavargások: a rendőrség könnygázzal és gumilövedékekkel oszlatta fel tüntető bányászok tömegét Johannesburg közelében. A rendőrségi közlemény szerint négyen megsebesültek, négy főt pedig őrizetbe vettek. Gyilkossági kísérlet ügyében indult vizsgálat, miután sztrájktörő, a műszakot hétfőn felvenni készülő bányászokra támadtak egyesek. Egy további aranybányánál kedden a harmadik munkanapon tartottak (a hírügynökségi jelentések szerint törvénytelen) sztrájkot, amelyben a 46 ezer munkavállaló negyede vett részt.
Az apartheid rendszertől csaknem két évtizede megszabadult Dél-Afrika a Citigroup bank jelentése szerint a világ legnagyobb, 3500 milliárd dollárra rúgó ásványtartalékaival rendelkezik – emlékeztet a Bloomberg Businessweek. A világ platinakincsének négyötödét birtokolja; az ékszeriparban és az autógyártásban is felhasznált fém árfolyamát több mint tíz százalékkal megdobta az augusztus első felében kiújult erőszak. Először a Lomnin, londoni székhelyű bányavállalatnak az úgynevezett északnyugati, Botswanával határos tartományban található marikanai bányájában csaptak össze bérkövetelés miatt tiltakozó bányászok a rendőrökkel. Ekkor tízen haltak meg, köztük két rendfenntartó. Majd a hónap közepén – mint arról lapunk is beszámolt – a rendőrök egy többezres, rudakkal és bozótvágó késekkel felfegyverkezett tömeg oszlatása közben a bányászok közé lőttek, 34 fő halálát okozva. Ezzel nemcsak a dél-afrikai közvélemény, hanem a világ döbbenetét is kiváltották. 1989 óta példátlan volt az ilyen méretű rendőri erőszak az országban.
A marikanai vérengzéssel kapcsolatban a helyi sajtóban elterjedt a „mészárlás” kifejezés is; ez utalás az 1994-gyel lezárult apartheid korszak vérontásaira. Megfigyelők rámutatnak: a bányászok 12 500 rand havi fizetést (338 ezer Ft), azaz jelenlegi bérük több mint kétszeresét követelő megmozdulása mögött Dél-Afrika égbekiáltó társadalmi egyenlőtlenségei, illetve a demokratikus átalakuláshoz fűzött, ám elveszni látszó illúziók állnak. A Világbank összesítése szerint az országban a gazdagok és a szegények közötti szakadék nagyobb, mint például Hondurasban, ahol a legtöbb gyilkosságot követik el a földgolyón, vagy pedig a koldusszegény Közép-afrikai Köztársaságban. Kormányadatokból kiviláglik: az életminőség-mutatók, így az ivóvíz- vagy villanyáram-ellátottság tagadhatatlan javulása dacára a 49 milliós, négyötödrészben feketék alkotta lakosság 60 százaléka nyomorog. Több mint egynegyede pedig a hivatalos statisztika szerint is munkanélküli. Egy összesítés 113 „éhséglázadást” jegyez fel az év első hét hónapjára, többet, mint 2004, a számlálás kezdete óta bármikor. A feketéknél átlagban nyolcszor jobban kereső fehérek mellett létrejött a fekete vállalkozói réteg is, de a nyomorban ragadt feketék között egyre többen érzik úgy, hiába kötötte őket össze egykor az elnyomottság, ők is a saját pecsenyéjüket sütögetik.
Ilyen választóvonal jellemzi a szakszervezeteket is. Az Országos Bányászszakszervezetet (NUM) a radikálisabbak azzal vádolják: fontosabb számára, hogy a hatalmat tizennyolc éve birtokló Afrikai Nemzeti Kongresszushoz dörgölőddzék, mint a dolgozók érdekeinek képviselete. A felfegyverkezett bányászokat a radikálisabb ágazati szervezet, az AMCU buzdította vadsztrájkra.
Az apartheid utáni Dél-Afrika igazságszolgáltatásának óriási kilengéseit mutatja eközben, ahogyan a hatóságok a marikanai sortűz ügyét kezelték. Miközben lövést leadott rendőrt nem vontak egyelőre felelősségre, mert a karhatalmi fellépést még vizsgálják, az ügyészség bűnsegédként vádat emelt 270, az eseményen részt vett bányász ellen. Noha nem mindegyiküknél volt fegyver, a lépést azzal indokolták: hozzájárultak a rendőrökkel szembeni lincshangulathoz. Később, az általános felzúdulás és az igazságügy-miniszter intő szava nyomán ejtették a bűnsegédvádat.
