Az incidens a Török Köztársaság kikiáltásának 89. évfordulóján történt. Előzőleg a fővárosi kormányzó megtiltotta, hogy a baloldali ellenzék, a Köztársasági Néppárt (CHP) és más baloldali szervezetek nagygyűlést rendezzenek az ország régi parlamentje előtt, majd onnan az államalapító mauzóleumához vonuljanak.

A hatóságok szerint a régi parlament épületének környezete a főváros Ulus kerületében nem alkalmas a megemlékezésre. A döntést a baloldali ellenzék nem vette tudomásul – alkotmányos jogokra, a gyülekezés szabadságára hivatkozva dacoltak az Erdogan-kormány által odavezényelt 3500 rendőrrel. A rendőrök megpróbálták szétzavarni a tömeget, a felvonulást azonban nem tudták teljesen megakadályozni. A tiltakozó akcióban részt vett Kemal Kilicdaroglu, a CHP vezetője is, valamint a Demokratikus Baloldal pártájának és a Munkáspártnak a vezető politikusai.

Az incidens elemzők szerint bizonyítja, hogy az országot már harmadik ciklusban irányító Recep Tayyip Erdogan igyekszik visszaszorítani a világi köztársaság hagyományait és értékeit, miközben mind többet hivatkoznak az oszmán múltra és tradíciókra. Épp arra, amelyet Atatürk reformjaival meg akart haladni, hogy Európához csatolja és világivá tegye Törökországot, a volt Oszmán Birodalmat.

A kormányzat bírálói szerint Erdogan az oszmánizmus jegyében törekszik vezető szerepre a térségben, s ez magyarázza a Szíria viszonylatában folytatott kevéssé sikeres politikáját is. A kormány egyre több hatalmat koncentrál a kezében, és koncepciós perek sorozatával igyekszik lefejezni a világi politikai és szellemi elitet. A tüntetés ez ellen is tiltakozott. Sajátos, hogy e helyzetben Abdullah Gül köztársasági elnök közvetítő, békítő szerepre törekszik. Tudni való, hogy Erdogan az ő helyére pályázik. A következő választáson az államfőt közvetlenül választják, s a jelenlegi miniszterelnök saját magára szabta ezt a szerepet is.