Kolozsvári sztrájk, rabszolgakórussal
Fizetett a sofőr fizetett, a rendőr pedig továbbindult a Béke tér irányába, ahol kollégáival és más közalkalmazottakkal, tanárokkal, egészségügyiekkel, nyugdíjasokkal a román kormány által meghirdetett bércsökkentések és az új nyugdíjtörvény ellen tüntettek.
Amikor a szakszervezeti vezetők megérkeztek, a téren összegyűltek először apatikusnak tetsző tömege azonnal megélénkült. „Le Basescuval!”, „Le a kormánnyal!”, „Le Bockal!” – kiabálták percekig. „Nem bírjuk tovább. 690 lej a nyugdíjam, a lakásom rezsijét már hónapok óta nem tudom kifizetni, már gyógyszerre sem futja. Tele vagyok adósággal!” – magyarázza a 63 éves Doina Rusu.
Amalia Pop közalkalmazott a harmincas éveit tapossa. Kérdésemre, hogy miképpen érintették a megszorítások, keserűen nevet. „Hogy miképpen? Nos, képzelje csak el: hitelt vettem fel, hogy kétszobás lakótelepi lakást vásárolhassak magamnak. Kiszámítottam ezerszer, hogy mennyit költhetek a béremből havonta és mire, szóval minden lejemet beosztottam. Most a 2000 lejes bérem negyedét elvették, maradtam havi 1500-zal. Ebből ezer lejt a banknak kell adnom, s legalább ötszázat a rezsire, de ez télire jóval több lesz” – sorolja. Egyedül él, szülei nyugdíjasok, segíteni rajta tehát nem tudnak. Azt mondja, lehetetlen helyzetbe hozta a kormány, amelyet hozzá nem értők gyülekezetének tart.
A mellettünk álló Marius Chirita tanár egyetértően bólogat: „Szerencséje, hogy nincs családja. Nekem két gyermekem is van, s a feleségem két hónapja munka nélkül maradt. Éhezünk, nincs tovább.” A tanár sógora segédorvos, ők sem szüntették be a munkát, ezért csak néhányan jöttek el a néhány ezres tüntetésre. Pedig már sem gyógyszereket, sem kötszereket nem kapnak, akkora a spórolás, s mindent a beteggel kénytelenek megvásároltatni. Szerinte a rendőrök legalább összefogtak, nem intézkednek, s mindenféle hatalmi nyomás ellenére, délután négykor bezárják a hivatalokat, és hazamennek.
Egyikük, Florin, aki a családnevét nem akarja elárulni, hozzáteszi: „A béreinket negyedével csökkentették, túlóráinkat nem fizetik, és most, hogy ezt szóvá tettük, megfenyegettek, hogy kirúgnak. Pedig megértők voltunk, s a meghirdetett munkabeszüntetés ellenére is gondoskodtunk a közrend biztosításáról.” A tüntetés és a kormány menesztését követelő beszédek véget érnek, a tömeg szétszéled. Hazafelé menet, néhány utcával odább, a román operaház társulata tiltakozik. A hangulat itt sokkal „művészibb”: Verdi Nabuccójából a zsidó rabszolgák kórusát éneklik gyönyörűen.
A járókelők megtapsolják őket. Aztán mindenki rohan tovább. Szerdán újabb tüntetés lesz, nagyobb, Bukarestben.
