A német egység kancellárjának nevezett Kohl a Bild című napilap pénteki számában megjelent írásában emlékeztetett arra, hogy a fal 1989 november 9-én egyetlen lövés és erőszak nélkül omlott össze.

A demonstrator pounds away at the Berlin Wall as East Berlin border guards look on from above the Brandeburg Gate in this November 11, 1989 file photo. The 15th anniversary off the "fall" of the Berlin Wall is on November 9, 2004. REUTERS/David Brauchli/File Photo

- Számomra az évforduló napja minden évben újabb és újabb örömöt jelent. Mégis azt kell megélnünk, hogy egyre inkább homályosul az emlékezés azzal kapcsolatban, mit jelentett mindez Berlin, Németország, Európa és az egész világ számára - fogalmazott az akkori kancellár, aki 1982 és 1998 között állt a szövetségi kormány élén.

 A 79 éves Kohl az elmúlt év végén otthonában elesett és súlyos koponyasérülést szenvedett. A politikus - aki a 20 évvel ezelőtti események egyik legfőbb irányítója volt - folyamatosan gyógyul és mostani cikkével immár másodszor jelent meg a nyilvánosság előtt. A hozzá közel állók szerint minden remény megvan arra, hogy a novemberi évfordulós ünnepségekre már teljesen felépül.

Írásában Kohl figyelmeztetett arra is, hogy a falra való emlékezés halványulásával párhuzamosan kezdenek feledésbe merülni azok a szenvedések is, amelyeket az egykori NDK-diktatúra az egymástól mesterségesen szétválasztott emberek, illetve családok számára okozott. "Egyre kevesebbeket ráz meg azoknak a sorsa, akik annak idején életükkel fizettek azért, mert a falon keresztül Nyugatra akartak menekülni" - vélekedett a volt kancellár.

Cikkében Kohl külön méltatta a volt Szovjetunió akkori vezetőjének, Mihail Gorbacsovnak a szerepét. Személyes tárgyalásaik alapján visszaemlékezett arra, hogy Gorbacsov mennyire aggódott a fal leomlása miatt. "Attól tartott, hogy a dolgok kicsúsznak az irányítás alól, és a tömeg megrohamozza a berlini szovjet katonai létesítményeket" - írta Kohl, hozzátéve: "Szavamat adtam Gorbacsovnak, hogy ezek az aggodalmak megalapozatlanok és az emberek békésen tüntetnek. És a szovjet páncélosok - nem úgy, mint 1953 júniusi kelet-berlini munkásfelkelés során - ezúttal kaszárnyáikban maradtak."

Mindennek alapján Kohl úgy értékelte: nem lehet eléggé méltón elismerni a "glasznoszty és a peresztrojka" politikáját évekkel korábban megkezdő Gorbacsovnak azt, hogy a fal leomlásának idején minden békés körülmények között zajlott. "Neki köszönhetjük azt, hogy Németország újraegyesülése békés úton valósulhatott meg" - írta.