Koalíciós vita lett a románokból
A briteknél talán csak a németek tartanak jobban a román és bolgár állampolgárok áradatától az európai munkaerőpiac január elsejei megnyitása után. A Düsseldorf melletti félmilliós Duisburgnak különösen rossz tapasztalatai vannak. Amióta a Krupp-művek bezártak, és a németek tömegesen költöznek el a városból, a helyükre az olcsó lakbéreknek köszönhetően román és bolgár bevándorlók érkeznek. Közel tízezerre becsülik a számukat, többségükben romák. Duisburg városának szóvivője lapunknak óvatosan úgy fogalmazott: egyelőre nem lehet biztosra venni, hogy januártól hirtelen megsokszorozódna a kelet-európaiak száma, de célszerű lenne erre jobban felkészülni. Ők egyáltalán nem bánják, hogy immár politikai vita dúl Németországban arról, kellene-e és ha igen, miként, korlátozni a kelet-európaiak bevándorlását és főként a nekik járó szociális juttatásokat.
A vitát Horst Seehofer bajor miniszterelnök, a kormánykoalícióban is részt vevő CSU elnöke robbantotta ki, amikor figyelmeztetett, hogy aki nem dolgozik, annak nem jár szociális juttatás, aki pedig csal vagy hazudik, azt azonnal hazaküldik. Ezzel tulajdonképpen azt a benyomást keltette, hogy a Németországban élő román és bolgár munkavállalók a jóléti rendszeren élősködnek, eszük ágában sincs dolgozni. A karácsony előtt alakult nagykoalíció első nagyobb vitája akkor robbant ki, miután Frank-Walter Steinmeier szociáldemokrata külügyminiszter figyelmeztette a bajor politikust, hogy tartsa tiszteletben a számokat, és ne gerjesszen felesleges feszültséget. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy a Németországban élő 360 ezer román és bolgár munkavállaló elsöprő többsége dolgozik, adót és társadalombiztosítást fizet. Mintegy tíz százalékuk munkanélküli, ami ugyan valamivel magasabb, mint a német átlag, de alacsonyabb, mint a Németországban élő külföldiek körében mért állástalanság.
A duisburgiakat azonban ez nem nyugtatja meg. Már korábban levélben fordultak a berlini kormányhoz, hogy segítsen a bevándorlók integrációjában. A szövetségi és a tartományi kormányok szerintük becsukják a szemüket, mondván, oldják meg az önkormányzatokat a problémákat – és keressenek hozzá forrásokat. Márpedig ez így nem mehet tovább, pláne, ha a munkaerőpiac teljes megnyitása után újabb szegény keletiek érkeznek – érvelnek. Jóval több pénzre lesz szükség, hogy több szociális munkást tudjanak foglalkoztatni és itt-ott megerősítsék a közbiztonságot is. Külön figyelmet kell fordítani a gyerekekre, akik úgy kerülnek iskolába, hogy egy szót sem tudnak németül. A város amúgy sem áll jól: németországi összehasonlításban magas (12 százalékos) a munkanélküliség, üres a kassza. 14 millió euróra lenne szükségük – tavaly egymilliót kaptak.
Nem mintha Duisburgnak ne lenne tapasztalata a külföldiek integrációjában: a lakosok egyharmada migrációs hátterű, tekintélyes török közösség él itt, de még ők is panasszal fordultak a városvezetéshez, hogy nem tudnak kijönni az új szomszédokkal. Mintha két világ ütközne itt – vallja be a duisburgi szóvivő. A bevándorlók egy része egy polgári negyedbe költözött be, jókora kalamajkát okozva. A német sajtóban csak Problemhausként emlegetett épület szomszédai arról panaszkodtak, hogy a kertjeiket csak szemétdombként használták, este pedig már féltek kimenni az utcára. A lakástulajdonosok a bérleti szerződésekben azt sem kötötték ki, hogy hányan lakhatnak egy lakásban, így olyan körülmények alakultak ki, amelyek semmiképp sem nevezhetők európainak. A magánjogi szerződésekbe a városnak eddig nem volt beleszólása – fogalmaz a szóvivő. A jövőben azonban lesz, mert a kialakult helyzetre valahogy reagálni kell. Mint ahogy szó van arról is, hogy a szociális támogatásokat, családi pótlékot, gyerekek után járó támogatást is feltételekhez kötik. A német szabályok szerint minden gyerek után 180 euró jár, a negyedik csemetétől pedig már 210. Mivel a német bíróságok eddig hol így, hol úgy döntöttek arról, hogy a teljes összeg jár-e a külföldieknek is, a vita most az európai unió bírósága elé került.
Bár a politikai figyelmeztetés Seehofertől származik, Münchenben jóval kevesebb az aggodalom a keletiekkel kapcsolatban – mondja lapunknak Bernhard Piendl, a Caritas bajorországi vezetője. Szerinte a sajtó kissé eltúlozza a problémát, Bajorországban semmiképp sem nevezhető drámainak a helyzet. – Tavaly két munkatársunk járt Bulgáriában, hogy megismerkedjen az ottani helyzettel – számolt be arról, hogy ők miként készültek a munkaerőpiac megnyitására. Az ideális megoldás szerintük az lenne, ha a bolgárok és a románok hazájában lehetne csökkenteni a szegénységet, akkor értelemszerűen a „szociális kivándorlás” is kisebb lenne. Ehhez kellene európai forrásokat és stratégiát találni. A legtöbb szakértő abban bízik, hogy a szabad munkaerő-áramlás „kifehéríti” a viszonyokat: a románok és a bolgárok eddig csak munkavállalási engedéllyel vagy önálló vállalkozóként dolgozhattak Németországban, ami visszaélésekre adott lehetőséget.
Az Európai Bizottság szerint egyébként Németország profitálni fog a román és a bolgár bevándorlókból. Andor László, az unió szociális és foglalkoztatási ügyekért felelős biztosa szerint a bevándorlás hozzájárulhat ahhoz, hogy a számos területen érezhető munkaerőhiány enyhüljön. A bevándorlók többsége dolgozni akar, és nem szociális juttatásokból élni – idézte Andort a Süddeutsche Zeitung. A biztos ugyanakkor elismerte: lehetnek területi problémák, de ezeket célzottan kell megoldani, és nem úgy, hogy falat húzunk az összes bevándorló elé.
