Klímacsúcs: megállapodtak, hogy megállapodnak
A dél afrikai Durbanben tartott csúcs célja az volt, hogy az országok továbbra is csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
A november 28-án kezdődött, az eredeti tervekhez képest több mint két nappal elhúzódó tanácskozáson megújították a kiotói jegyzőkönyvet, amelynek első vállalási időszaka jövőre jár le, s az egyezség szerint jövőre döntenek arról is, hogy a második vállalási időszak mikor zárul. A tárgyalások és a megújítás célja az volt, hogy a protokollt ratifikáló országok 2013-tól ismét vállaljanak kötelezettséget az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére.
„A tervvel érkeztünk meg ide és ezzel az A tervvel is zártuk találkozónkat, hogy megmentsük a bolygót gyermekeink jövője és az ő gyermekeik jövője számára. Történelmet írtunk” – ünnepelte kissé alaptalanul a konferenciát az elnöklő Dél-Afrika külügyminisztere, Maite Nkoana-Mashabane.
A konferencián elfogadták egy olyan globális útiterv ütemezését is, amely az összes nagy gazdaságot, a legnagyobb kibocsátókat is magába foglalva kötelező normákat rendelne a szén-dioxid kibocsátáshoz. Az útitervnek 2015-re kellene kialakulnia, és az alapján 2020-tól már egy jogilag kötelező, globális, végrehajtható rendszerként kell majd működnie.
A csúcs azért tartott a tervezettnél 36 órával tovább, mert az Európai Unió és India sokáig nem tudott egyetérteni az útiterv szövegezésében: amíg Újdelhi nem akart kötelező érvényű szerződést, Brüsszel viszont vállalta, hogy károsanyag-kibocsátását a jogilag kötelező kiotói szerződés előírásainak megfelelően csökkenti. A dilemmát végül egy brazil diplomata oldotta fel, aki azt javasolta, hogy a most megkötött szerződésnek a szövege szerint „jogi ereje” legyen: ez a megfogalmazás végül India számára is elfogadható volt.
India, illetve a hozzá csatlakozó nagy országok - Brazília, Kína, és a házigazda Dél-Afrika - álláspontja szerint meg kellene őrizni a jelenleg még hatályos vállalási rendszert, amelyben csak a fejlett országoknak kell csökkenteniük a károsanyag-kibocsátást. Jayanthi Natarajan indiai környezetvédelmi miniszter szerint mivel a nyugati országok nem teljesítették vállalásaikat, ezért a szegényebb, fejlődő országokat akarják arra kényszeríteni, kozmetikáztatni a statisztikákat. Miért kellene nekünk megtenni ezt a szívességet? – vetette fel a tárcavezető, akivel Hszie Csen-hua (Xie Zhenhua), a kínai küldöttség vezetője csak egyetérteni tudott: Olyan dolgokat teszünk meg, amelyekre Önök nem hajlandóak... látni szeretnénk, mi az, amit valójában megtesznek” – mondta állítólag dühtől remegő hangon a kínai Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság helyettes vezetője.
Kiotó vállalásainak meghoszabbítása egyébként is komoly ellenállásba ütközött: a világ két legnagyobb kibocsátója, az Egyesült Államok és Kína még az eredeti megállapodást sem ratifikálta, továbbá több állam, így Oroszország, Japán és Kanada már a tanácskozás előtt bejelentette: csak akkor hajlandó megújítani kötelezettségvállalásait, ha Kína és Amerika hajlandó csökkenteni kibocsátását. A feltörekvő államok pedig - miközben féltik gazdasági növekedésüket - követelik, hogy a már régebb óta jelentős kibocsátónak számító fejlett országok vállaljanak nagyobb áldozatot.
A legveszélyeztetettebb szigetországok már a konferencia megnyitója előtt egy közös közleményben követelték, hogy sürgősen szülessen egy klímavédelmi megállapodás. Szerintük a legkiszolgáltatottabb országok elárulásával ér fel, hogy a legnagyobb kibocsátók megpróbálják halogatni a megállapodást.
