Klaus ablakán is befújt a keleti szél
Az interjút több prágai napilap hétfőn ismertette. A március 7-én leköszönő cseh államfő szélsőséges baloldalinak, a jakobinusok kései utódjának nevezte Václav Havelt, aki szerinte megvetette a hagyományos konzervatív értékeket, és a klasszikus demokrácia helyett valamiféle elitdemokráciát akart meghonosítani.
A Lidové Noviny prágai napilap emlékeztet arra, hogy Klaus bő egy évvel ezelőtt – Havel ravatalánál – még úgy vélekedett az elődjéről, hogy „olyan elnök, politikus, értelmiségi, művész és ember távozott az élők sorából, akire a hazája nagy tisztelettel, köszönettel és kegyelettel emlékszik majd mindörökre.“ További kérdésre válaszolva a cseh államfő botrányosnak minősítette Karel Schwarzenberg elnökjelölt véleményét, miszerint a Benes-dekrétumok már érvénytelenek. „Ezzel a megnyilvánulásával ismét azt igazolta, hogy nem autentikus cseh“ – közölte az interjúalany.
Klaus élesen bírálta az amerikai elnököt és a brit kormányfőt is: „A Barack Obama-féle liberalizmus valójában antidemokratikus és antiliberális ideológia, amelynek a nyugati világ egyre nagyobb része hódol be. David Cameron pedig képtelen uniós és más ügyekben egyértelmű álláspontra jutni“ – így Klaus. Aki szerint napjainkban Brüsszel központosító törekvései Csehország, Lengyelország és más uniós tagállamok függetlenségére is sokkal nagyobb veszélyt jelentenek Moszkvánál.
A hétfői cseh lapok arra is felhívják a figyelmet, hogy idáig Klaus csak közvetve bírálta az elődjét. Tavaly például kötelező olvasmányként ajánlotta mindenkinek Petr Hájeknek – az elnöki iroda helyettes vezetőjének – Smrt v sametu (Halál a bársonyosban) című politikai pamfletjét, amelyben a szerző úgy vélekedik, hogy „Havel egyáltalán nem a humánum és a szeretet képviselője volt. Éppen ellenkezőleg: a gyűlölködés és a hazugság megtestesítőjeként mindhalálig a szabadkőművesek által létrehozott, beteges euroamerikai civilizációt szolgálta sátánfajzatként“. Klaus szerint a „kiválóan megírt tanulmány kíméletlenül bírálja posztmodern, posztdemokratikus és posztpolitikai világunkat és főszereplőit“.
