Klaus a saját emlékművét építgeti
„A történelem húsz évvel ezelőtt óriási felelősséget rótt ránk, hiszen a gyökeresen megváltozott geopolitikai helyzetben kellett megoldanunk a két nemzet bonyolult együttélésének ügyét. Együttműködésünk során olyan politikust ismertem meg önben, aki szavatartó, megfontolt államférfiként értelmes kompromisszumokra képes, ami a cseh, a szlovák, de az európai politikai színtéren is ritka tulajdonság. A rendkívül szövevényes, de elkerülhetetlen válás békésen, alkotmányosan zajlott. Csehország és Szlovákia ma Európa két sikeres és stabil országa“ – írta levelében a cseh elnök.
Sorai megrökönyödést, olykor pedig derültséget keltettek mindkét országban. A prágai újságok Klaus fejére olvasták saját 1992 októberében elhangzott nyilatkozatát, amely szerint „Meciarból hiányzik az igazmondás, az elementáris tisztesség, amely két normális ember párbeszédéhez szükséges“. Akkorra már az egyik legnépszerűbb pozsonyi rendszerváltó, Milan Knazko is rádöbbent arra, hogy „a nagy mufti“ legjellemzőbb munkaeszköze a hazugság. – Csakhogy százezrekhez hasonlóan előzőleg ő is bedőlt neki, és segítette Meciar hatalomra jutását a bársonyos forradalom után – állapította meg két évtized múltán egyik kollégája, Peter Zajac parlamenti képviselő, egyetemi tanár.
– A csehszlovákiai magyarokat senki sem kérdezte meg, miként a szlovák és a cseh polgárokat sem. A válásról nem írtak ki népszavazást, ahogy nagyon sokan követelték – közölte megkeresésünkre A. Nagy László kormánybiztos, a rendszerváltó Független Magyar Kezdeményezés egykori elnöke.
Petr Pitthart, aki a bársonyos forradalom után két évig cseh kormányfő, az ezredfordulót követően pedig a prágai szenátus elnöke volt, lapunknak nyilatkozva elmondta: 1992-ben csak a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) követelte Csehszlovákia kettészakadását, Meciar akkortájt legfeljebb igazságosabb föderális elrendezést akart. – Tanúja voltam annak, amikor a szlovák politikus Prágában könnyes szemmel bizonygatta Václav Havel államfőnek, hogy pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nem híve a kettészakadásnak. Ám nem sokkal később már olyan konföderációt követelt, amelyben Szlovákiának is nemzetközi jogi szubjektivitása lenne. Mire Klaus azt felelte neki, hogy ilyesmi csak önálló államnak lehet, ezért ha akarják, hát váljunk. S akkor Meciar a palackból kiszabaduló nacionalista indulatok élére állt, azóta pedig a szlovák állam szülőatyjának nevezi magát – emlékezett vissza a neves cseh politikus. Aki szerint Meciar hatesztendős basáskodása idején Lukasenko és Milosevics árnya lebegett Szlovákia felett, és a Balkán közelebb került Közép-Európához.
Mindezeket a tényeket nyilván Václav Klaus sem felejtette el. Akkor miért fényezi egykori partnerét? – kérdezik sokan a levél kapcsán. Peter Morvay szlovák publicista válasza alighanem telitalálat: „Klaus valójában nem Meciart dicséri, hanem vélt vagy valós érdemeiből tulajdonképpen önmaga emlékművét építgeti. Hangzatos szavaival pedig igyekszik elkendőzni, hogy két évtizede nem a nemzetük érdekeit, hanem a sajátjukat tartották szem előtt. Rájöttek arra, hogy ha valóban válni kell, akkor majd ők szakítják ketté az országot, mert így továbbra is lesz saját szemétdombjuk, amelyen uralkodhatnak“ – mutatott rá Morvay.
A hetvenedik születésnapjára készülő Meciar politikai csillagzata már leáldozott. Pártja 1994-ben 1 millió 148 ezer 625 voksot kapott, az idén márciusban pedig már alig 24 ezret. Václav Klaus második elnöki megbízatása pedig jövő tavasszal ér véget. A két (politikai elemzők egybehangzó véleménye szerint) betegesen egocentrikus politikus távozásával erősödhet a demokrácia – hangoztatják Pozsonyban és újabban Prágában is.
