Klaus a Benes-dekrétumokat védené
Václav Klaus cseh elnök újabb feltételt szabott, amelynek teljesítéséhez kötötte a lisszaboni szerződés aláírását. Ezt telefonon közölte Fredrik Reinfeldttel, a soros uniós elnökséget betöltő Svédország kormányfőjével – pénteken pedig személyesen is tájékoztatta erről Jerzy Buzeket, az Európai Parlament elnökét, aki Prágába érkezett a cseh álláspont felmérésére.
A lengyel diplomata a Hradzsin udvarán tartott sajtótájékoztatóján elmondta: Klaus attól tart, hogy az Európai Unió Alapvető Jogok Chartája alapján – amely a lisszaboni szerződés része – esetleg kétségbe vonhatnák a Benes-dekrétumok érvényességét, és ezután a szudétanémetek kárpótlási igényekkel állhatnának elő. A cseh elnök ezt az aggodalmát az általa felkért szakértők véleménye alapján tolmácsolta a vendégének.
Jerzy Buzek szerint prágai partnere kifejtette, hogy nem szeretné, ha bármikor olyan helyzet állna elő, hogy az Európai Bíróság spanyol vagy máltai tagja a történelmi hátteret és összefüggések ismerete nélkül, éppen az említett chartára hivatkozva jogosnak ítélné meg az esetleges szudétanémet igényeket.
Ezért Václav Klaus a brit és a lengyel példa alapján olyan kétmondatos lábjegyzettel szeretné bővíteni az uniós dokumentumot, amely ezt a lehetőséget kizárná. – A britek és a lengyelek hasonló megoldással elérték, hogy országuk jogrendje minden esetben az említett chartával szemben előnyt élvez.Ugyanezt szeretnénk elérni mi is, mert csak igy őrizhetjük meg államolgáraink jogbiztonságát és a jelenlegi tulajdonviszonyokat. A kétmondatos javaslatot már készítik a jogászok – tájékoztatta vendégét Klaus.
Jerzy Buzek közölte prágai tárgyaló partnereivel, hogy először a cseheknek egymást közt kell egyezségre jutniuk az uniós dokumentum ratifikálásával kapcsolatban. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a javasolt kétmondatos lábjegyzetet valószínűleg mindegyik EU-tagállamnak el kellene fogadnia, és ez a folyamat hosszadalmas lehet. Václav Klaus a svéd kormányfőnek azt is indítványozta, hogy a kiegészítést az Európai Tanács hagyja jóvá, mire Fredrik Reinfeldt telefonon azt válaszolta neki, hogy ez a javaslata az unió számára nagyon rosszkor érkezett rossz hír.
A második világhábor után Eduard Benes elnök dekrétumai alapján az egykori Csehszlovákiában élő német és magyar nemzetiségű polgárokat a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösöknek nyilvánították és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Hárommillió szudétanémetet elűztek a lakóhelyükről, több százat közülük megöltek, mások útközben meghaltak. A magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi tanácskozás nem hagyta jóvá. A csehszlovákiai vezetők azonban elérték, hogy az úgynevezett lakosságcsere révén csaknem százezer felvidéki magyart telepítettek ki a szülőföldjéről Magyarországra.
