A szudétanémetek második világháborút követő kitelepítése hazánkból történelmünk tragikus fejezetének logikus következménye volt. Egyesek évek óta azt akarják, hogy az általános megbékélés jegyében felejtsük el azokat a borzalmakat, amelyeket a náci terror és fanatizmus okozott nemzetünknek, s érezzük magunkat ugyanolyan bűnösnek, mint ők. Mi azonban nem felejthetjük mindazt a szörnyűséget, ami azokban az időkben nálunk is megtörtént – jelentette ki tegnap Václav Klaus cseh államfő, miután megkoszorúzta a nácik által hetven éve kiirtott Lezáky mártírjainak emlékművét.

Beszédének további részében kiemelte német partnerének, Joachim Gaucknak a gesztusát, aki néhány nappal ezelőtt bocsánatot kért azért a tragédiáért, amelyet a nácik okoztak Lidicében és Lezákyban. – Lépése példaértékű, mert nem az alaptalan követelések vezetnek a megbékéléshez, hanem a múlt bevallása és a szomszédnemzetek iránti tisztelet. Csak ez a folyamat vezethet el nemzeteink boldogabb jövőjéhez – hangsúlyozta a cseh elnök.

Miután 1942.május 27-én Prágában merényletet követtek el Reinhard Heydrich, a Cseh-Morva Protektorátus vezetője ellen – amelybe néhány napon belül belehalt –, a nácik bosszúból tömeges kivégzéseket hajtottak végre. Felperzseltek két cseh települést, a helybeli férfiakat agyonlőtték, a nőket koncentrációs táborba hurcolták, a gyermekeket pedig németekké akarták átnevelni.

A második világháború végén a Benes-dekrétumok alapján a szudétanémeteket – miként a szlovákiai magyarokat is – kollektív bűnössé nyilvánították. Több mint hárommillió németet üldöztek el brutális kegyetlenséggel szülőföldjéről. Néhány ezret (cseh történészek ötszáz körüli áldozatot említenek) közülük út közben agyonlőttek. Az elmúlt években derült fény arra, hogy 1945 nyarán több cseh településen önkényes tömegmészárlásokat hajtottak végre. A szudétanémetek vezetői a történteket népirtásnak nevezik, évtizedek óta bocsánatkérést várnak el és a Benes-dekrétumok érvénytelenítését követelik a cseh kormánytól.