Kivégezték Kim Dzsong Un királycsináló nagybácsikáját
Pénteken kivégezték Csang Szong Teket, a fiatal diktátor, Kim Dzsong Un egykori fő támaszát. Az ő érdemének tartják, hogy a Kim Dzsong Il 2011-es halála utáni hatalomváltás aránylag gördülékenyen zajlott le Észak-Koreában. Jellemzően sortűzzel hajtják végre az ilyen kivégzéseket az ázsiai remeteállamban.
Csangot a múlt héten mozdították el pozíciójából, a katonai tanács elnökhelyettesi tisztségéből, amiről először egyébként szöuli titkosszolgálati forrásokra hivatkozva a dél-koreai YTN televízió adott hírt, Phenjanban csak néhány nappal később tettek bejelentést róla. Az akkor elhangzó vádak szerint Csang kicsapongó életet élt – kaszinóba járt, szeretőt tartott, a külföldi gyógykezelései alatt pedig kábítószerélvező lett –, és mindezeken túl is „beteg” volt, „ideológiailag elfajult”. Ez utóbbi miatt, amelyet az észak-koreai állami hírügynökség, a KCNA úgy magyarázott, hogy „más álmokat álmodott és kettős játékot folytatott a háttérben”, Csangot hazaárulással vádolták meg. Péntek hajnalban állították katonai törvényszék elé; itt beismerő vallomást tett, majd azonnal a vesztőhelyre kísérték és kivégezték. Amit Csang a hivatalos közlések szerint beismert, az az volt, hogy puccsot készült végrehajtani, „mindenféle intrikával és aljas eszközökkel” ragadta volna magához a hatalmat a párt és az állam fellett. „Rosszabb volt, mint egy kutya” – búcsúztatta a KCNA kísérő közleménye.
Szakértők csak találgatják, de a hírügynökség virágnyelve, a „más álmokat álmodott” valószínűleg azt jelenti, hogy Csangnak megtetszett néhány gazdasági reform, amelyet Kínában látott, és ezekkel szeretett volna Észak-Koreában is kísérletezni. Hogy esetleg emiatt, az nem világos, de a phenjani rezsim belső köreiben nyilván úgy ítélték meg, hogy amit csinál, az veszélyt jelent Kim Dzsong Un hatalmára nézve. Csangnak nem volt jó reklám az sem, hogy szeptemberben vagy novemberben Kínába menekült a pénzügyi tanácsadója, aki állítólag nagyon sokat tud, és az egész rezsim anyagi viszonyairól hajlandó kitálalni. Egy időn át úgy tűnt, Csang túléli a pénzügyi tanácsadó szökését és azt is, hogy két közeli munkatársát nemrég halálra ítélték és kivégezték.
Csang 1946-ban született. A hetvenes években tűnt fel a hadseregben, 1972-ben pedig elvette feleségül az akkori diktátor, Kim Ir Szen egyik lányát, Kim Kjong Huit, Kim Dzsong Il húgát és a tavalyelőtt Észak-Korea vezetőjévé előlépett Kim Dzsong Un nagynénjét. 2004-ben a fentiekhez hasonló vádak miatt egyszer már félreállították, de két évvel később rehabilitálták. 2011-ben Kim Dzsong Un oldalán térhetett vissza a hatalomba.
Csang kivégzése nem jó hír a világ számára. Egyrészt azt jelzi, hogy Kim Dzsong Unnak megvan az önbizalma és befolyása, hogy eltávolítson egy ekkora tekintélyű politikai személyiséget, másrészt pedig azért sem, mert Csang egyértelműen a rezsim egyik reformistájának számított. A Koreai-félszigeten még mindig nagy a feszültség azóta, hogy Phenjan februárban atomkísérletet hajtott végre, amire az ENSZ BT szankciókkal válaszolt, ezután viszont a rezsim pusztulással fenyegette meg Dél-Koreát, Japánt és az Egyesült Államokat is. Szöulban most főleg attól tartanak, hogy Csang kivégzése instabilitáshoz vezet, a Kim Dzsong Un-féle erőfitogtatásnak pedig akár egy váratlan észak-koreai támadás is lehet a vége.
Ami egyébként a KCNA által említett kicsapongást illeti, azt művészi szinten űzi Kim Dzsong Un féltestvére, Kim Dzsong Nam is. Ő a néhai Kim Dzsong Il legidősebb fia, a család fekete báránya és kegyvesztett, amióta 2001-ben hamis útlevéllel akart bejutni Japánba, hogy meglátogassa a szigetország Disneylandjét. Kim Dzsong Namnak két felesége és több szeretője van, imádja a bulikat, szeret költekezni, szenvedélyes szerencsejátékosként pedig többnyire azon a Makaón él, amelynek egyik kaszinójából tavaly kirúgták, mert nem volt nála pénz kifizetni az aznap felhalmozott játékadósságait. A hasonló allűrök miatt a neve már fel sem merült, amikor 2010-ben a rezsim kereste az utódot Kim Dzsong Il helyére a diktátori bársonyszékben.
Szokatlanul gyors és nyilvános tisztogatás
Csoma Mózes, az ELTE Korea-tanszékének vezetője kérdésünkre két okot valószínűsített a viszonylag szokatlan tisztogatás hattérében. - Egyrészt Csang korábban „szürke eminenciás” volt, akinek az elmúlt három négy évben, Kim Dzsong Il betegeskedése óta ívelt fel igazán a karrierje. Minden bizonnyal számos irigye lehetett: az észak-koreai elit vigyáz rá, hogy (a Kim-családot nem számítva) ne ugorjon senki túlságosan magasra. Katonai vezetővé is előlépett: Kim Dzsong Un alatt a nemzetvédelmi bizottság alelnöke lett. Másrészt látszik, hogy a legifjabb Kim „sakkozik” a vezetéssel - mondta a szakértő, akinek a héten jelent meg Korea: Egy nemzet, két ország - A közös gyökerektől című kötete.
Csoma két tényezőben látja a mostani tisztogatás újszerűségét: Csang kivégzésének nyilvános bejelentésében, illetve az ügy feltűnően gyors lebonyolításában. „Korábban is voltak tisztogatások, de nem ismerték így be a halálos ítéleteket. Az egyes elvtársak 1953-ban például egyszer csak „eltűntek a süllyesztőben”, de csak évekkel később végezték ki őket. Most minden bizonnyal az irmagját is ki akarták irtani a reménynek, hogy Csang visszatérhet”.
Felvetésünkre a Korea-szakértő elképzelhetőnek tartotta, hogy a jelenlegi távol-keleti feszültség is Kim kezére játszhatott egy ilyen súlyú lépés megtételéhez. Kína, Japán, az Egyesült Államok és Dél-Korea figyelmét főleg a területi vitákkal is összefüggő erőfitogtatás köti le a Kelet-kínai-tengeren. Ez nyugalmasabb helyzetet kínálhatott Phenjanban. Az ötvenenes évek tisztogatásaihoz is az 1950-53-as koreai háború lecsengése után kezdtek hozzá. Dél-Korea az északi rémuralom erősödésére figyelmeztetett, Kína Phenjan belügyének nevezte a történteket, Japán pedig azt közölte: figyelmemmel kíséri a fejleményeket. A Fehér Ház „a szélsőséges brutalitás újabb példájáról beszélt”. A fenti államokat az Észak fegyverkezésével kapcsolatos aggodalom is összeköti.
