Kiskanállal kaparhatják össze magukat a republikánusok
Igaz ügyért harcoltunk. Csak éppen nem nyertünk – ismerte el John Boehner képviselőházi elnök szerda este, miközben az Egyesült Államok kongresszusának a két háza republikánus támogatással simán elfogadta az ideiglenes költségvetésről és az adósságplafon emeléséről szóló törvényjavaslatot. A demokrata elnök. Barack Obama által azonnal aláírt törvény egyrészt azt jelenti, hogy 16 napos kényszerszünet, a költségvetési zár után csütörtökön az Egyesült Államokban újra kinyithattak a kormányhivatalok, másrészt azt, hogy a republikánusok egyértelmű vereséget szenvedtek a Fehér Ház ellen vívott talán legnagyobb harcukban. Amit ugyanis eredetileg akartak, ellehetetleníteni az elnökről Obamacare néven ismert egészségügyi programot, azt nem sikerült elérniük, azért cserébe pedig, hogy egy részük végül támogatta az ideiglenes költségvetést és az adósságplafon emelését, a republikánusok gyakorlatilag semmit nem kaptak a Fehér Háztól.
Ironikus, de a republikánusok leginkább saját maguknak köszönhetik a kudarcot – annak, hogy a konzervatív szárnyuk, a teadélután-mozgalomhoz tartozó politikusok mindenáron ki akarták nyírni az Obamacare-t. A költségvetési zár azért lépett életbe, mert a képviselőházi republikánusok csak azzal a feltétellel voltak hajlandóak megszavazni az ideiglenes büdzsét, hogy abban nem szerepel az egészségügyi programnak nyújtandó pénzügyi támogatás. Ez a zár ugyan fizetésképtelenné tette az államot, a demokraták azonban joggal varrhatták a republikánusok nyakába, hogy miattuk állt le az egész ország, nem működnek a közintézmények, és több százezer szövetségi alkalmazottat kell hazaküldeni.
A gazdaság megbénítása akár a jövő évi félidős választásokra is kiható népszerűségvesztéssel járt a republikánusok számára, nem beszélve arról a belső feszültségről, amely a teadélután-mozgalom és a párt mérsékeltjei között alakult ki. Ezek a mérsékelt republikánusok ugyanis inkább az adósságplafonnal játszottak volna és fordították volna a demokraták ellen a mindenki mozgásterét jelentősen szűkítő költségvetési zár helyett.
A párton belüli mutogatás már szerda este elkezdődött. A tekintélyes dél-karolinai szenátor, Lindsey Graham nyíltan bírálta a teadélután-mozgalom mögött álló Heritage Foundationt, amiért az alapítvány a támogatás megvonásával fenyegette meg azokat a republikánusokat, akik nem tartanak ki a végsőkig a Fehér Ház ellen. Ahogy Graham fogalmazott, a Demokrata Párt történetének két legjobb hetén van túl, hiszen az Obamacare támogatottsága az amerikaiak körében nőtt, a republikánusoké csökkent. Ehhez a Fehér Háznak egyébként nem kellett sokat tennie: elég volt, hogy egy jottányit sem enged, csak visszakézből elutasítja a republikánus javaslatokat. „Az, ahogyan az elmúlt néhány hétben viselkedtünk, jelentéktelen pártként tüntet fel az amerikaiak körében” – állapította meg Graham.
A szerdán a szenátusban 81-18, a képviselőházban 285-144 arányban elfogadott törvényjavaslatról először Harry Reid demokrata és Mitch McConnell republikánus szenátusi frakcióvezetőnek sikerült megállapodnia. Ekkorra a republikánusokat már annyira megviselték a belső harcok, hogy Ted Cruz szenátor, az Obamacare egyik fő republikánus ellenfele előre jelezte, ő nem fog eljárásjogi akadályt gördíteni a szavazás elé, Boehner pedig érezhető megkönnyebbüléssel szólította fel a párttársait arra, hogy a szavazáson támogassák a Reid–McConnel-alku nyomán született törvényjavaslatot. (Hogy Boehner minek örül ennyire, azon egy kicsit az amerikai sajtó és a kommentátorok is fennakadtak. A magyarázat erre az lehet, hogy a képviselőházi elnök konzervatív politikusnak számít, de üzletpárti, az Egyesült Államok gazdasága pedig 24 milliárd dolláros mínuszban van a költségvetési zár miatt.)
A republikánus felső vezetés szerdán egyébként egy kivétellel a demokratákkal együtt szavazott. Ez a kivétel Paul Ryan, az Obamával szemben a tavalyi elnökválasztáson induló Mitt Romney alelnökjelöltje volt. Ryannek biztos helye van abban a bizottságban, amelyet a tegnapi törvény nyomán a hosszú távú költségvetés rendezésére állítanak fel. Amikor arról kérdezték, úrrá tud-e lenni a bizottság a republikánusok és a demokraták közötti mély megosztottságon, a politikus így felelt: „Egyszerűen nem tudom.”
