Az EU történelmében ez az első hétéves büdzsé, amely kisebb, mint az előző, de a kötelezettségvállalások terén még így is kicsivel meghaladja az unió összjövedelmének (GNI) egy százalékát, ami lélektani határként értelmezhető. A következő hét évre összesen 960 milliárd euró (kifizetéseket tekintve 908 milliárd euró) lesz az EU költségvetése (2011-es árfolyamon). Ez 3,5 százalékos zsugorodást jelent reálértéken az előző büdzséhez képest. A keretköltségvetést 537 igen és 126 nem mellett fogadta el a parlament. S bár így egyben óriási összegnek hangzik a majdnem 1000 milliárd euró, ez hét évre lebontva hozzávetőleg 140 milliárdot jelent évente 28 tagállamnak. Összehasonlításképpen a görög mentőcsomagok költségeinek végösszege körülbelül 320 milliárd eurónál tart.

A keretköltségvetés története 2011-ben kezdődött, ekkor készítette el az Európai Bizottság a büdzsére vonatkozó javaslatát. Hónapokig tartó tárgyalások kezdődtek a tagállamokkal, melyek végül elsőre nem tudtak megegyezni a végleges összegekről tavaly novemberben. Idén februárra lett meg a kompromisszum az uniós kormány- és államfők több mint 24 órás tárgyalása után. Akkor Nagy-Britannia és Németország, illetve az északi államok ragaszkodtak ahhoz, hogy az unió költségvetése tükrözze a válság során a tagállamokban végrehajtott megszorításokat, és legyen reálértéken kisebb, mint az előző hétéves ciklus pénzügyi kerete. A Franciaország által fémjelezett déliek és keletiek csoportja a források minél magasabb biztosításában volt érdekelt.

A magyar tárgyalóknak annak idején meglehetősen nehéz dolguk volt: a folyósított felzárkózási források összegének a korábbi javaslatokban alacsony, GDP-arányos plafont szabtak, és az alacsony növekedési kilátások miatt úgy tűnt, Magyarország masszív támogatásoktól esik el. A tárgyalások során azonban a plafon tekintetében kivételt kaptunk, másrészt pedig sikerült elérni, hogy a legfejletlenebb régiók külön még 1,56 milliárd eurót kapjanak, ami tovább növelte a magyar borítékot. Végül a felhasználási szabályok is kedvezően alakultak: a támogatásokhoz az önrész nem emelkedett 15-ről 25 százalékra a legfejletlenebb régiók tekintetében.

A kialkudott összeg értelmezése azonnal a politikai csatározások középpontjába került. A higgadt számolást az is nehezíti, hogy bizonyos forrásokat pályázatok útján lehet lehívni, melynek szabályait szintén most fogadta el a parlament. Bonyolítja a dolgot, hogy lehet folyó, illetve bázis (2011-es) áron is számolni az összegeket, más-más eredményt kapva. Bázis áron a kohéziós támogatások összege a bizottság szerint 20,5 milliárd euró Magyarország számára, a 28 tagállam közül Lengyelország, Románia, Spanyolország és Olaszország kap többet. Összességében nem sokkal, de kevesebb a mostani hétéves boríték mint az előző hét évben, ám a torta is kisebb. A kormány szerint ehhez képest javult a nettó pozíciónk, mert a kisebb büdzsé azt is jelenti, hogy Magyarországnak 1 milliárd euróval kevesebbet kell befizetnie a közösbe.

A parlament (és a bizottság) nyáron a tagállamokkal politikai megállapodást hozott tető alá a költségvetésről, de a végső szavazást az EP – mely végig nagyobb költségvetésért kampányolt – feltételekhez kötötte. Ezek egyike volt, hogy „tisztán” kezdje az EU az új költségvetési szakaszt, azaz a 2014-es évet ne mínuszban indítsa az unió. Ezért az EP (és a bizottság) ragaszkodott hozzá, hogy a tagállamok fizessenek be 3,9 milliárd eurót az uniós kasszába, hogy a bizottság eleget tudjon tenni 2013-ra felhalmozódott fizetési kötelezettségeinek.

A másik a rugalmasság követelménye volt (erről már júniusban megegyeztek). Ez azt jelenti, hogy az el nem költött források évek és költségvetési fejezetek között rugalmasan mozgathatók, hogy minden eurócentet fel lehessen használni. Az EP ahhoz is ragaszkodott, hogy jöjjön létre egy magas szintű csoport az uniós költségvetés bevételi oldalának felülvizsgálatára, mert a tagállami befizetésekből, kivételekből, visszafizetésekből és saját forrásokból összeálló rendszer áttekinthetetlenné vált. Az EP szintén sikerként értékeli az úgynevezett „felülvizsgálati záradékot”, amelynek értelmében a bizottság a gazdasági fejlemények tükrében 2016-ban felülvizsgálja a hétéves büdzsét, és átalakíthatja a megváltozott gazdasági környezetnek, prioritásoknak megfelelően.

Továbbra is az agrár- és kohéziós politika az EU-büdzsé legnagyobb tételei (bár a kohéziós fejezet például több mint 8 százalékos vágást szenvedett el az előző hétéves büdzséhez képest), de az összezsugorodott keretköltségvetés az oktatásra, a kutatásra és a munkahelyteremtésre is koncentrál. Az úgynevezett növekedésorientált kiadások 40 százalékkal nőttek az előző időszakhoz képest.

Továbbra is Strasbourgban?

Óriási többségre számítok a szerdai szavazáson – mondta lapunknak Gerald Hafner német zöldpárti képviselő, aki az egyik szerzője annak a jelentésnek, melyben az Európai Parlament magának követeli a jogot, hogy eldöntse, hol ülésezzen. Jelenleg az uniós szerződés rendelkezik arról, hogy évente legalább tizenkétszer a franciaországi Strasbourgban kell összegyűlnie a 766 képviselőnek, ami a becslések szerint évente 165-200 millió euróba kerül az EU-nak. – A jelentés a demokráciáról szól, arról, hogy az Európa Parlament túsza a tagállamoknak, a tagállamokból álló tanácsnak, mert ellentétben más parlamentekkel, nem döntheti el maga, hol, mikor és hányszor ülésezik – közölte Hafner. Mint mondta, az eddigi parlamenti próbálkozásokkal szemben nem elsősorban a székhely meghatározásával van elfoglalva, hanem amellett érvel, hogy a döntés jogát a parlamentnek kell megadni. – A jelentéssel megnyitjuk az utat egy jobb megoldás felé – érvelt a német politikus. Az EP a jelentés elfogadásával szerződésmódosítást kér. A szerződés módosítása azonban Pandóra szelencéjének megnyitásával egyenlő a tagállamok gondolkodásában – egy-két tagállamot kivéve –, ezért valószínűtlen, hogy a tanács egyhamar eleget tesz a parlament kérésének. Hafner azonban bizakodó. Mint mondja, sok szempontból megérett a szerződés a módosításra, és az EP-választások után a tagállamok többsége nem fog annyira vonakodni a lépéstől.