Kínos nyugdíjügy kíséri az EP végszavazásait
Felpörgeti magát az Európai Parlament. A júniusi választásokig már csak két ülésszakot tart. Az egyiket kedden délután nyitották meg, a másik május negyedikén kezdődik. Sok a munka, de már most látszik, a júniusi választások után júliusban megalakuló új törvényhozásnak is bele kell húznia, hogy elsősorban a válságkezelési intézkedések életbe lépjenek.
Ám a munkát beárnyékolja egy kínos ügy, amelyre részben az európai programmal európai pártként induló Libertas és az európai visszaéléseket kipellengérező Open Europe hívta fel ismét a figyelmet. A jelenleg 785 tagú Európai Parlament önkéntes nyugdíjpénztára 120 millió eurót veszített kétes részvénybefektetéseken, miután belekeveredett a Madoff-botrányba is.
Ennek következtében a nyugdíjalap 2010-től nem tud eleget tenni kötelezettségeinek. A bukás nyomán keletkezett hiányt vissza kell pótolni, de csak egyetlen forrás adódik: az adófizetők pénztárcája. Néhány képviselő ezt a megoldást természetesen nem szeretné elfogadni, s arra hivatkozik, hogy az európai polgárok a nyugdíjalapjaikban keletkezett veszteségekért nem kapnak semmilyen kárpótlást.
A mostani parlamentnek 480 tagja lépett be a nyugdíjpénztárba - amelynek összesen ezer tagja van a volt képviselőkkel együtt -, mert a feltételek csábítóak: a befizetést az EP megfejeli, s minden egyes eurót kettővel told meg, lényegében az adófizetők pénzéből. Az Európai Számvevőszék is megkérdőjelezte ezt a rendszert, míg a holland parlament erkölcsileg elfogadhatatlannak nyilvánította már a kilencvenes évek végén, s holland képviselőket alig találni az EP pénztárában.
Ám a britek, az írek, a lengyelek nyolcvan százaléka beiratkozott. Az Open Europe számításai szerint a magyarok 34 százaléka csatlakozott. Hans-Gert Pöttering, az EP elnöke azt mondta: olyan megoldást kell találni, amely nem terheli az adófizetőket, miközben az alapot helyre kell állítani, hogy fizetni tudjon a tagjainak.
A képviselői fizetésekről, a biztosi végkielégítésekről és a nyugdíjakról terjengő hírek is hozzájárulhattak ahhoz, hogy felmérések szerint az európai választópolgároknak csak harmada kíván az urnák elé járulni a június 4-e és 7-e között tartandó szavazásokon. A közvélemény-kutatások megerősítik, hogy az emberek inkább helyi erőpróbaként fogják fel a viadalt, s nem európai ügyként. A pártok választási kampánya is erősítheti ezt az érzést.
A liberálisok gyűlésén például Guy Verhofstadt volt belga kormányfő azt mondta: nincs szükség 27-féle gazdaságélénkítő tervre, elég lenne egyetlen európai. Hozzátette: az Európai Tanácsban eltöltött kilenc éve alatt egyszer sem hallotta azt a kifejezést, hogy „európai érdek”.
A liberálisok közben reagálni kényszerültek a szocialisták támadására, amely szerint a közszolgáltatások – energia, posta, vasút, egészségügy – egységes piaca szűkítheti a hozzáférést ezekhez a javakhoz. Azt válaszolták a liberálisok, hogy ők fogyasztónak tekintik az állampolgárokat, akiknek joguk van válogatni az uniós kínálatban.
Az eheti ülésen egyébként az egyik téma éppen a betegjogok kiterjesztése és egyértelműsítése lesz. Miközben a társadalombiztosítási rendszerek eltérnek egymástól, a képviselők előtt heverő irányelv tervezet azt szorgalmazza, hogy a hazai ellátás erejéig és szükség esetén mindenkinek joga legyen bárhol orvoshoz fordulni az unióban az európai biztosítási kártyával, s az eseteleges költségeit odahaza visszakérni a vonatkozó szabályok szerint.
Az európai szocialisták nevében Poul Nyrup Rasmussen elnök – volt dán miniszterelnök – botrányosnak nevezte, hogy a portugál néppárti José Manuel Barroso által vezetett Európai Bizottságnak hat hónapjába került két fontos pénzügyi szabályozási tervezet kidolgozása.
A magántőke társaságok és a fedezeti alapok (hedge fund) működését új keretbe foglaló tervezetet a Bizottság csak a jövő héten teszi közzé - vagyis a még hivatalban lévő parlamentnek vajmi kevés ideje marad az érdemi vitára, amely így az új törvényhozásra marad - , de a kiszivárgott szöveget Rasmussen elfogadhatatlannak ítélte, mert annyi kiskaput nyit e pénzügyi vállalkozások számára, hogy valójában nem szigorodik a szabályozás.
Az európai törvényhozók a héten két másik válságutókezelő csomagról viszont szavaznak: a biztosítótársaságok és -csoportok felügyeletéről, valamint a pénzügyi krízis kirobbanásért igencsak felelős hitelminősítő intézetek szabályozásáról.