Peking korábban el-elengedte a füle mellett Romney éles megjegyzéseit, amelyekben Kína elleni fellépést ígért már elnökségének első napján, s valutamanipulátornak minősítené a kelet-ázsiai óriást, a világ második legnagyobb gazdaságát. Az utóbbi időben azonban az állami hírcsatorna nem hagy szó nélkül egyetlen kirohanást sem, ahogyan legutóbb sem tette, amikor Romney azt mondta, hogy George W. Bush elnökhöz képest az ő programja annyiban is más, hogy keményen fel fog lépni Kína ellen, ha „csal”.

Ha Romney elnökként ígérete szerint az első napon büntetővámokat vetne ki az Egyesült Államokba exportált kínai árukra, Peking minden valószínűség szerint „visszaütne”, aminek következményeként a republikánus adminisztráció rövidesen egy globális kereskedelmi háborúban találná magát – fogalmaz a Hszinhua jegyzetírója. Hozzáteszi: az új helyzetet az „üzletember Romney” is az elsők között szenvedné meg. A cikk szerint több ízben bizonyítást nyert, hogy az erősebb kínai nemzeti valuta semmilyen módon nem húzná ki a kátyúból az amerikai gazdaságot, és nem járulna hozzá újabb munkahelyek teremtéséhez.

Kína amúgy nem az egyetlen állam, amely az olcsó, manuális munkaerő gyűjtőhelye, miért kell hát Kínát vádolni? – teszi fel a kérdést a szerző, aki szerint a két elnökjelölt ahelyett, hogy az elnökségért harcolna, azon verseng, hogy ki keményebb Kínával szemben.

Az amerikai politikusok „hírhedtek" Kína-ellenes támadásaikról a választási időszakban, hivatalba lépésükkor azonban változtatnak a hozzáállásukon – jegyzi még meg azt hangsúlyozva, hogy a „kaméleon-politikusok" – mindazonáltal – nem számíthatnak mindig arra, hogy a kínai–amerikai kapcsolatokon ejtett sebek maguktól begyógyulnak. A Xinhua szerint a republikánus jelöltnek nem szabad elfelejtenie azt sem, hogy az amerikai vállalatok számára Kína még mindig az egyik legpezsgőbb és legjövedelmezőbb piac, s az ország gyors fejlődésének következtében gazdag lehetőségek tárháza is marad.