Kína, a megkerülhetetlen
Barack Obama a hagyományoknak megfelelően megkegyelmezett két pulykának a hálaadás ünnepe előtt, az USA diplomáciai dilemmája azonban az: „megkegyelmezzen-e” Észak-Koreának, avagy rá tudja-e venni Kínát a KNDK (ezzel immár teljes) elszigetelésére? Az amerikai elnök e sorok írásakor arra készült, hogy felhívja pekingi kollégáját, Hu Csin-taót (Hu Jintao).
Elemzők nem lepődtek meg azon, hogy az észak-koreai fegyveres provokációt követő 48 órán belül a térség vezető hatalma került előtérbe. Kína megkerülhetetlensége azonban rávilágít az Egyesült Államok korlátozott manőverezési lehetőségeire egy olyan térségben, ahol Dél-Koreán és Japánon kívül nincsenek igazán szoros szövetségesei. Szöul védelmére szerződés kötelezi Washingtont, amelynek lehetőségei kimerülnek: 1. a szinte kötelező erődemonstrációban (közös hadgyakorlat Déllel, az amerikai hadiflotta térségbe vezénylése, élén a George Washington repülőgép-hordozóval); 2. diplomáciai manőverekben az ENSZ égisze alatt (szankciók); 3. érdemi katonai válaszcsapásban. Az első két verzió elégtelen lehet Phenjan elrettentésére – mutatnak rá washingtoni elemzők –, a harmadik viszont túllőhet a célon, és konkrét veszélybe sodorhatja a dél-koreai fővárost.
Mégis, az első változatnak van olyan külpolitikai dimenziója, amely Kínához vezet, és a siker reményével kecsegtet. Az amerikai katonai erőfitogtatás a Sárga-tengeren esetleg annyira irritálhatja Pekinget, a KNDK egyetlen nemzetközi „patrónusát” (és Washington a nyáron éppen az érzékenységre tekintettel tett át egy hadgyakorlatot a félsziget túlpartjára), hogy beadja derekát.
„Amerikai illetékesek azt remélik, hogy ha kellemetlen eredményt tárnak Peking elé (az amerikai manőverek kiterjesztését partjai mentén), akkor Kína belátja: a nyomásgyakorlás Észak-Koreára a kevésbé rossz megoldás” – írja a csütörtöki The New York Times. – Kína az az ország, amely a legvilágosabban tudja befolyásolni Phenjant – nyilatkozta Mike Mullen tengernagy, Amerika első számú katonája. Szakértők szerint Kína viszont egyáltalán nem szeretné megzavarni a KNDK-ban megkezdett vezetőváltási folyamatot, és általában is saját rendszere fennmaradásának kulcsát látja az északi kommunista rezsim túlélésében. – Észak-Korea a mi Kelet-Németországunk. Emlékszik, mi történt, miután az összeomlott? Követte a Szovjetunió is – mondta korábban egy vezető kínai illetékes a Washington Postnak.
A nyáron a „remeteállamban” járt Jimmy Carter exelnök – az amerikai „fősodortól” eltérő véleménycikkében – azt fejtegette: meg kellene fontolni Észak igényét arra, hogy ne hatoldalú keretekben, hanem külön tárgyalhasson az USA-val. Hátha cserébe hajlandó lenne lemondani atomprogramjáról.
