Ilyen vészjósló kijelentéseket persze a republikánusok és a demokraták soraiból is hallani. Ahogy bizonyos elnökjelöltek, például John Kennedy vagy Ronald Reagan, azt hirdették az amerikaiaknak: ha rám szavaztok, ezt a nagyszerű országot ismét a napos oldalra, az üdvösség földjére vezetem – mondja Josef Joffe.

Disney-park Sanghajban. Nem minden Amerika Aly Song / Reuters

Az 1944-ben a lengyelországi Lódzban született, de Nyugat-Berlinben felcseperedett újságíró, külpolitikai szakértő és politológus Amerika kiváló ismerője. Tizenhét évesen lett cserediák Michiganben. Egyetemi tanulmányait is ott végezte, doktori fokozatát a Harvardon szerezte. A Stanfordon és a Harvardon is oktató transzatlantista, a The American Interest című folyóirat társalapítója legutóbbi könyve, a The Myth of America’s Decline (Amerika hanyatlásának mítosza) kapcsán jött Budapestre.

A házigazda Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, korábbi washingtoni nagykövet reményei szerint azért, hogy eloszlassa az Amerikával kapcsolatban nálunk is teret nyerő félreértéséket. Bár a Danube Institute rendezvényének megrökönyödött hallgatóságát a vendég azzal lepte meg, hogy Európáról és a görög válságról beszélt. – John Wayne-westernre jöttek, de a Zorba, a görögöt látták. Vagy inkább mindkettőt egy film áráért – próbálta meg viccel elütni a dolgot a hamburgi hetilap, a Die Zeit kiadói posztját is betöltő Joffe.

Amerika kapcsán – a lapunknak adott interjúban – arra emlékeztetett, hogy fenyegető versenytárs mindig akadt. Ilyen volt az 1957-ben az első szputnyikot fellövő Szovjetunió. Vagy két évtizeddel később Japán, amelyről azt tartották, hogy az amerikai elektronikai és autóipar „tönkretételével” bosszulja meg a második világháborús vereséget. Mostanság az egyes gazdasági mutatókban már előző Kínával kapcsolatban mutatkoznak paranoiás félelmek.

– Kína szerintem sosem fogja lehagyni Amerikát. A távol-keleti óriás szinte ugyanazt a fejlődési modellt követi, mint sok kis tigris és sárkány. Felpörgetett befektetés, alulértékelt nemzeti valuta. A hatalmas növekedés húsz-harminc év után megtörik. Azonkívül Kína demográfiailag kész katasztrófa, elöregedő társadalom. Ezzel szemben az Egyesült Államok a főleg fiatalokat mozgató törvényes vagy illegális bevándorlás miatt fiatal társadalom marad – mondta.

Bár az USA „dupla D-kórban” – kolosszális költségvetési és külkereskedelmi deficitben – szenved, a Wall Street mégis képes külföldről óriási tőkét magához szívni. Amerika tartósan a világ GDP-jének 25-26 százalékát termeli, a világ katonai kiadásainak 30 százalékát költi el. Az USA minden hibájával együtt továbbra is vonzó és szexi, a bevándorlással a legjobb agyak áramlanak oda. Példaként hozta fel a családjával hatéves korában Moszkvából emigrált, amerikai egyetemeken tanult Sergey Brint, aki a Google alapító-társtulajdonosaként olyan karriert futott be tengerentúlon, amely az egykori Szovjetunióban elképzelhetetlen volt.

Az interjúban kitért arra is, hogy Krím bekebelezése és a kelet-ukrajnai háború ráébresztette Amerikát: vissza kell jönnie Európába, ahol megértették: a leszerelésnek vége. A birodalmi terjeszkedési politikát követő, a határokat katonai erővel megváltoztató Oroszország fenyegetés, és a Nyugatnak nincs más választása, mint visszatérni a hidegháborúban alkalmazott módszerekhez: az elrettentetéshez és a fegyverkezéshez. Vlagyimir Putyin csak az erőből érti meg, hogy az expanzióért kemény diplomáciai és gazdasági árat kell fizetnie.

Az EU-ról Joffe előadásában azt mondta, hogy a közös pénz „túl korán, túlzott mértékben” jött. A 12 vagonra tervezett szerelvény már 19 kocsiból áll, ezek ráadásul eltérő sebességgel és irányba tartanak. „Európa elnökének” nem Angela Merkel német kancellárt, hanem Mario Draghit, az Európai Központi Bank elnökét tartja. Arra nem fogadna, hogy a görögök kilépnek az eurózónából, de a magyaroknak és a lengyeleknek egyelőre nem tanácsolja a csatlakozást. Az eurózóna még mindig „erősen hepehupás építési terület”.